Westworld: az év sorozata

Narancssárga fokozatú spoilerveszély! :) Bevallom eleinte vonakodtam belenézni az HBO legújabb szériájába, mivel kétségeim voltak afelől, hogy überelni tudják az eredeti, '72-es mozifilmet. Itthon Feltámad a vadnyugat címmel futott, és részben ez az alkotás ihlette a későbbi Terminator-filmeket (készült egy folytatás is Future World, Az eljövendő világ címmel). Végül Anthony Hopkins miatt a kíváncsiságom felülkerekedett a kétségeimen. Szerencsére kellemesen csalódtam, mivel az alkotók tudtak meglepetéssel szolgálni, nem csupán rebootról van szó. Míg az eredeti film a technológia és az emberi felelőtlenség problematikáját boncolgatja, a sorozat a teremtés, az eleve elrendelés és a szabad akarat gondolatkörére épül. Fellázadhat-e egy mesterséges intelligencia az alkotója ellen? Kialakulhatnak az érzelmek egy kiborgnál? A Feltámad a vadnyugatban "műszaki meghibásodás" okozza a western-kalandpark robotjainak öntudatra ébredését. A sorozatban - amely remekül ötvözi a sci-fit a spagetti westernnel és az összeesküvés-thrillerrel - nem ilyen egyértelmű a kép, nem kizárt, hogy a lázadás egy előre megírt program része. De vajon ki írta meg ezt a programot? Gépi, vagy emberi agy? Hol húzódik a látszat és a valóság közötti határvonal? Hihetünk-e a saját emlékeinknek? Ki az ember és ki a robot? Mi a valódi célja a kalandparkot üzemeltető DELOS cégnek? Megannyi kínzó kérdés, amelyre a következő évad(ok)ban fogunk választ kapni. A fentiek mellett a sorozat írói szellemesen "kikacsintanak" a történetmesélés és a karakteralkotás világába. Hányféle történetszálat szőhetünk egy karakter köré? Mi teszi hitelessé, vagy hiteltelenné a szereplőt? Mennyire fontos egy történetben a karakter (jellem) fejlődése? A "fogyasztók" (szűkebb értelemben Westworld vendégei) valóban részesei akarnak lenni egy szövevényes történetnek, vagy csak laza kikapcsolódásra vágynak? Ez örök vitatéma az álomgyárban és a könyvkiadóknál. Végezetül egy figyelmeztetés: a Westworld nézése rászokást jelent! :)

Szuperhősök pár viadala 2.

Öngyilkos osztag Az idei év egyik várva várt mozija volt nálam, végül az év csalódása lett. Egy közhelygyűjteménynél mindenesetre többre számítottam. Az alkotók a DC-univerzum két lábon járó komplexus-csomagjaiból próbálták összegyúrni a maguk "Piszkos tizenkettőjét", igaz, a rosszarcúak itt - a Varázslónővel együtt - csak heten vannak (mint a gonoszok). Vajon sikerül-e a rossz fiúkat (és rosszlányokat) a "jó ügy" érdekében bevetni? A cél szentesíti az eszközt, ezt eddig is tudtuk. A politikusoknak és az amerikai vezérkarnak pedig semmi sem szent. Ha esetleg ezt nem tudnánk, mert hiányoztunk a történelemóráról, akkor jól a szánkba rágják. Az Öngyilkos osztag létrehozásának indoka a filmben rém egyszerű: a földönkívüli fenyegetés valószínűsége! Merthogy bármikor jöhet egy gonosz Superman! Nincs rá ugyan bizonyíték, de attól még jöhet! Rettegjetek, emberek! Aztán, hogy, hogy nem, e fura Csipet-csapat egyik tagja lesz a kiváltó oka a bajnak. Tessék, egy önmagát beteljesítő jóslat! Gyorsan túlesünk a szokásos, már-már kötelező kliséken, az írók által lazának, vagánynak gondolt, ám végtelenül lapos párbeszédeken, majd jöhet az akció és a zúzás. Ezerszer látott jelenetek: lerombolt metropolisz, földöntúli Főgonosz, zombiszerű hadsereggel (hiába, a Walking Dead erős konkurencia!), és antihőseink "megfogyva bár, de törve nem", kissé kelletlenül, de megmentik a világot. A fordulatok milliméterpontosan kiszámíthatók, logikát nyomokban sem tartalmaz a történet. A lezárás is szokványos, semmi extra. A színészi játék? Will Smith (mint Deadshot) hozza a formáját, a külleme erőteljesen a nemrég elhunyt utcai harcosra, Kimbo Slice-ra "hajaz". Margot Robbie-nak jól áll Harley Quinn karaktere, Joel Kinnamant a Gyilkosságból ismert, exnarkós Holder nyomozó után érdekes látni a kőkemény Flagg ezredes szerepében. De mindez kevés. Jared Leto, mint Joker egy gusztustalan, félresikerült Marilyn Manson-paródia. Zöldségfejű barátunk idegesítő és nélkülözi a képregényekből ismert morbid humorát. Az írók és a rendezők gyorsan le akarták tudni a kötelező köröket, talán, hogy előkészítsék a terepet a majdani, föltámasztott Superman visszatéréséhez (és az Igazságliga eljöveteléhez). Kár, hogy egy fércművel.

Szuperhősök pár viadala 1.

Superman vs Batman - Az igazság hajnala

A 2010-es évekre a képregényfilm, mint külön kategória, végérvényesen létjogosultságot szerzett magának. Az X-men széria, vagy Sin City és Christopher Nolan-féle Sötét Lovag-trilógia feledtetni tudta a korábbi évek, évtizedek kínos baklövéseit (Mindörökké Batman, Fenegyerek, Pókember stb.). A mozivászon olyan ütemben ontja a szuperhősök garmadáját, mint a kilencvenes évek elején a hazai újságosbódék a havi rendszerességű Marvel /DC licence-ket. Amelyek mellet még ideig-óráig megfért végnapjait élő Kockás magazin. A Füles is csak üggyel-bajjal élte túl a "négyszín"-ruhások támadást, háromról egyre csökkentve a folytatásos képregények számát (többnyire megmaradva az ismétléseknél). Miután az elmúlt évtizedben a többszörösen újragondolt eredettörténetekkel sikeres "korrekciós műtéteket" hajtottak végre Superman és Batman kissé megkopott imázsán, a vásznon is eljött a crossoverek ideje. A kissé kiégett, örökké gyanakvó Denevérember farkasszemet néz az Acélemberrel (vagy a Holnap Emberével, ha így jobban tetszik). A film alapkérdése: megbízhatunk-e egy földöntúli hatalommal rendelkező földönkívüliben? Gyilkolhat-e egy szuperhős a jó ügy (az emberiség megmentése) érdekében? Ugyanakkor ez az emberiség megérdemli-e a megváltást, ha nem képes bizalmat adni a megmentőjének, mert az különbözik tőlünk? Egyáltalán, meddig mehetünk el az igazság érdekében? A film színvilága sötét tónusú, akárcsak a Nolan-trilógiánál, némi noir-hangulatot ad. A csatajelenetek, kiváltképpen hőseink közti csihi-puhi viszont erőteljesen képregény/rajzfilm szagú. Doomsday, vagyis Végítélet "design"-ja kimondottan ötlettelen, mintha Förtelmet klónozták volna a Hulkból. Színészi munkával nincs gond, Ben Affleck megugorja a Christian Bale által emelt lécet, Henry Cavill méltó utóda Christopher Reeve-nek, Gal Gadot ígéretes, mint Csodanő, Amy Adams alakítása hűen hozza azt a Lois Lane-t, akit a képregényben megkedveltünk. Jesse Eisenberg eleinte infantilis hippinek tűnt, ám a film végére meggyőzött, mint Lex Luthor. Külön üdítő volt számomra az a jelenet, amely utalás az Injustice-sorozatra. Ebben a rendhagyó képregényben Supermannek tényleg elgurulnak a gyógyszerei, s kikiáltja magát a Föld egyszemélyes törvénykezőjévé. A történet könnyen követhető, nincsenek különösebben nagyobb fordulatok, ami a végkifejletet illeti... várjunk csak, képregénysorozatoknál van olyan? :) Összességében jól szórakoztam, DC-rajongóknak ajánlani tudom Zack Snyder művét, a továbbiakban várom az Igazságligát! És persze Darkseidet! :)

Újrakezdés... újra...

Kedves Olvasóim! Köszöntelek benneteket ismét, majdnem két év távollét után. A hallgatásomnak prózai oka volt: a lustaság, amire nincs különösebb mentség. Minél nagyobb a restség, annál kevésbé jön az ihlet. Most pedig, ennyi kihagyott idő után azzal szembesülök, hogy rengeteg mesélni valóm van, ki sem látszom belőle. :) Végül is a blogírásban a spontaneitás a szép. :) A már nem aktuális történéseket a "Visszapillantó" - sorozatban közlöm le, emellett persze bőven lesz friss könyv-és filmélmény, valamint úti beszámoló. De elég mára az ígéretekből! Kalandra fel...! Holnaptól...! ;) :)

Fegyvert s vitézt éneklek (előzetes)

A kötet megjelenése novemberben várható, a bemutató pedig nov. 27-én, 18 órakor Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában. Mindenkit szeretettel várunk! :)

Visszapillantó: irodalmi hét Ferencvárosban

Szeptember 18. Mirtse Zsuzsa estje

Nagy várakozás előzte meg a József Attila Irodalmi szalon évadnyitó estjét, ám az összegyűlt hallgatóság annál nagyobb érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadta a költőnőt és zenész kísérőjét, Kőrösi Gábort. Izgalmas, rendhagyó utazást tettünk "Betűországban" Mirtse Zsuzsának a Kondenzcsík és a Sötétkamra - Előhívott versek  kötetekben megjelent művei segítségével. Amit Zsuzsa nem tudott elmondani versben, azt Gábor elmondta zenében. 

A versek és a dalok szünetében műhelytitkokról faggattam Zsuzsát és Gábort, aki egy rövid hangszerbemutatóval is szolgált. A műsor végén a közönség nem széledt szét rögtön, még további kérdésekkel ostromolta az előadókat.

Gábor hangszertál-arzenálja

A "költő nagyasszony" 

 Szeptember 19. Strófa Vers-zene Klub

A Strófa Trió szintén szezonnyitó műsorral kezdte a szeptembert az FMK-ban. A Silling Tibor - Tábi Tamás - Dara Vilmos formáció a népzene és a világzene ötvözetével magyar és külföldi költők verseit ültetik át a muzsika nyelvére, klasszikus és kortárs alkotók egyaránt szerepelnek a repertoárjukban. 

A családias hangulatú összejöveteleiken a versek mellett bor, tea, aprósütemények várják a látogatókat. 

Bővebben róluk: 

http://strofa.hu/category/about-us/the-project/

Az együttes jubileumi koncertjéhez kapcsolódó videót lásd: köv. bejegyzés! :)