Az egészséges életmódról

Valahányszor nagymama korú (ötven feletti) hölgyek beszélgetését hallom a buszon, vagy a villamoson, a téma általában a következő: ki milyen gyógyszert szed (ami egy vagyonba kerül, viszont tele van mellékhatással), kit mivel operáltak, vagy kit temettek el éppen. A megkeseredett arcokra és az élettől meggörnyedt hátakra van írva minden: beteg szülők ápolása, virgonc unokák nevelése, több háztartás vezetése egyszerre, plusz a megélhetési gondok.
/De a gyerekek szerencsére jól vannak. Ők külföldön(!!!) dolgoznak. Igaz, évente ha egyszer találkoznak, az már rekord. /
Vajon ki a felelős azért, hogy a társadalmunk beteg?
A politikusok? A munkaadók? Az orvosok? A gyógyszeripar? A dohánygyárak? A sörfőzdék? Netán maga a civilizációs lét alapból nem egészséges, sőt életidegen?
Eközben harsány kampányokat látunk-hallunk az egészséges életmódról. Ma már nemcsak külön ipar épült rá, de külön szubkultúra is kinőtte magát belőle. Életmódtáborok, fesztiválok, sport-és egészségnapok, fitness, wellness, Loch Ness, vitaminbár (bár nincs bevizsgálva)...
Aztán itt van az egészséges táplálkozás örök kérdése, vitái: reformkonyha, vegetarianizmus, léböjtkúra, fényevés... nem, nem nekünk a paleolit táplálkozás kell! (Mamutragu, zöldséges körettel, a gabonaféléket tessék elfelejteni!)
Még mit nem! A vegetáriánus életmódnál nem kéne háziállatot nevelni, a legelőket fel lehetne szántani, így megoldódna a világ élelmezésének gondja, különben is az állatok jogai...
Jó, jó, tudatos táplálkozás... (tudom, hogy eszem és nem harapok mellé!-éljen Besenyő Pista bá!:)), meg gyógynövénypatika, no de a mérgezett levegőt hogyan védjük ki?
A vitáknak se vége, se hossza... értelme sem sok. Van, aki pánikszerűen fogyasztja a színes bogyókat, közben edzőtermekben izzad, de tükörbe nézni nem mer, a buborékos ásványvíztől fél, mint a tűztől, a gyerekszülés szóba sem jöhet... közben értetlenül veszi tudomásul, nem kell se égnek, se földnek...
Nos, el kell ismerjem, Benkő Dániel mondta meg a frankót, miközben a TV-ben a reggeli tornagyakorlatait mutatta be: "Nem erőlködve! Szeretettel!"
Nem a gének döntik el a sorsunkat... hanem a hozzáállásunk a dolgok iránt.
Mindegy mennyit eszünk, mennyit mozgunk... ne görcsösen tegyük, hanem szeretettel... szeressük azt, amit csinálunk...

Az Ünnepi Könyvhét kapcsán Babitsról

Ismét túll vagyunk egy Ünnepi Könyvhéten, ahová megint nem jutottam el...
Könyv vásárlásra mostanság nem gondolhatok, már csak azért sem, mert otthon szűkös a férőhely, az elolvasatlan művekről nem is beszélve. Vannak még bőven hiányosságaim.
A hétvégi rossz idő lehetővé tette, hogy meghallgassuk Babitstól A gólyakalifát. Ingyen letölthető hangoskönyv formájában találtunk rá a feleségemmel a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Bodor Tibor olvasatában).
A gólyakalifa egy kettős, vagy inkább párhuzamos életet elmesélő, szürrealista történet, felváltva a két főhős, az úrifiú, Tábori Elemér, vagy az asztalosinas szemszögéből. A korabeli társadalom ellentétes pólusán áll e két személy: az egyiket köztisztelet veszi körül, a másiknak csak a lenézés jut (a társadalom többi tagja azért veti meg, mert tőlük ezt várják el, nem tanúsíthatnak együttérzést, mert ez esetben még ők is lesüllyednének az inas szintjére, aki a szolgák szolgája).
Két fontos tanulság a regényből:
1. Babits és kortársai hihetetlen nyelvezettel tudtak írni, ma ez keveseknek adatik meg.
2. Régen is aljasak voltak az emberek, akárcsak ma...

Az inasnak esélye sincs a boldogulásra, a társadalom, ahol él, felőrli az egyént. Tábori Elemérnek van egy fikarcnyi... vagy mégsem? Az ő reménye is csupán illúzió, mint az őt kísérő bizarr álmok? Ő is csupán foglya a társadalmának, s ha megpróbál a ráerőltetett szerepéből kilépni, azért keservesen fizetnie kell...?

Asszociációs játék: nyár

(Életszakaszok szerint)
Gyermekkor: napsütés, napocska, játszótér, strand, pancsolás, fagyi, vattacukor, palacsinta, lángos, úszógumi, vízipisztoly, együtt a család.
Kamaszkor: szünidő, távol az iskolától, haverok, buli, koncertek, Balaton, always coca-cola, sör, virsli, szex, pia, csajok, szalmonella...
Főiskolás-egyetemista évek: vizsgaidőszak, haverok, diákmeló, melódiák, meló-dráma, idény-munka, szedd-magad, edd-magad, Balaton, drágaság, "Régi csibészek nem ismernek engem meg..."
30 fölött: szünidő helyett szabadság, hosszú hétvége, nyári ügyelet, munkahelyi stressz, váltott műszak, túlóra, görög tengerpart, horvát tengerpart, előszezon, utószezon, eladott szakszervezeti üdülő, Balaton, Velencei-tó, horgászat, sült hal, elsózva...
40 fölött: a gyerek érettségije, pótfelvételije, már rég nem együtt a család, esküvő, temetés, válás, temetés, esküvő...
Gyümölcsszüret, fűnyírás, kertészkedés a víkendtelken, munkahelyi stressz, építkezés, felújítás, magas vérnyomás, hőguta, infarktus, nyárutálat, őszvárás...
50 és a halál között: korai nyugdíj, rokkant nyugdíj, unokák, sosincs együtt a család, gyerekek külföldön dolgoznak, unokák vagy nincsenek, vagy nem jönnek látogatóba, gyógyszerek, hőguta, szomjúság, vízhiány, unalom, keserűség, elidegenedés, magány, túlélés, korán jött tél...

Nincs fair play!

Az Eurovíziós Dalfesztivál lesz a következő, amit bojkottálok.
Wolf Kati az 5. helyről a 22.-re szorult vissza. Gyalázat! A "nyertes dal" (nem írom le, hogy kik az előadók, nem érdemlik meg) egy nyálas fércmű, tucattermék. Még SP, vagy Fluor gyengébb pillanatait sem éri el!
Azt a rágalomhadjáratot pedig nem is minősítem, amit Kati ellen folytattak az unatkozó, irígy firkászok. Ez lenne a híres sajtószabadság, amiért úgy kardoskodtok a Fészbúkon? Szánalmas!
A tehetségkutató műsorok is lassan lehúzhatják a rolót, mert már nem a tehetségről, hanem az üzletről szólnak.:(

Asszociációs játék: május

Mi jut eszedbe májusról?
Tavasz. Virágok. Anyák napja. Munka ünnepe. Felvonulás. Majális a ligetben. A ligetben minden zöld. Sör-virsli-mustár (és persze fehér kenyér). Céllövölde. Kirakodóvásár. Bóvlik (Made in China). Családi program. Zsivajgás. Napfény. Közelgő nyár. Érettségi. Felvételi. Remények, tervek, célok.
Sport a szabadban. Utazás. Kirándulás. Alkotókedv.

Wolf Kati az X-faktor!

Eljött az igazság pillanata: az idei Eurovíziós dalfesztiválon Wolf Kati képviseli Magyarországot. Ezek után egyértelmű, kiben van meg az X-faktor. Rúzsa Magdi után végre egy esélyes versenyzőnk van, aki több generációt képes megszólítani.
Felőlem hiába istenítik Janicsák Vecát, vagy Tolvaj Renit, ők azért hangban és előadásmódban messze elmaradnak Katitól. Csabát és Nikolaszt, a tucatsztárokat pedig elfelejthetjük... vastagon...
Hajrá Kati!

Gondolatok az online-irodalomról

A közelgő költészet napja juttatja eszembe: vajon most merre tart az irodalom? Évtizedek óta jósolgatják a Guttenberg-galaxis halálát, külföldön és hazánkban egyre elterjedtebb lesz a e-book, irodalmi portálok nyílnak végestelen végig a virtuális univerzumban... Ma már boldog-boldogtalan közzéteheti agyszüleményét (lásd jelen blog szerzőjét;)), vagy kommentelhet név és arc nélkül. Kezdő íróknak elsősorban a neten van lehetőség kiépíteniük az olvasóbázisukat. Vagy mégsem? Merthogy a virtuális irodalom már annyira felhígult? Mikor még csak a világirodalom nyomtatott gyöngyszemeivel ismerkedtem, már akkor volt egy olyan érzésem, hogy egy élet kevés hozzá, hogy megismerjünk minden értéket. A virtuális térben is számtalan, ha még nem is kiforrott, de ígéretes tehetség vitorlázik. Mi lesz a sorsuk? A műveik vajon túlélik majd alkotóikat? Bevallom, gyakran a szorongás fog el. Hiába vagyok rendszeres internet-felhasználó, számomra ez az egész misztikus dolog marad. Mi lesz majd, ha globálisan megszűnik az áramszolgáltatás, mondjuk a japán katasztrófához hasonló krízis miatt? Akkor hová mentjük a digitalizált értékeket? Ezek után újból megkérdezem: hová tart az irodalom? Vajon a mostani helyzethez mit szólna József Attila?