Szóljatok a köszörűsnek!

A múlt csütörtökön néztem meg Robert Rodriguez Machetéjét. A Vörösmarty Moziban csak 800 Ft a jegy,gondoltam, kihasználom az alkalmat, s csapok egy görbe estét.:)
A hely maga kissé lepukkant, de azért van egy sajátos atmoszférája. Munka után korán értem oda, gyorsan megvettem a jegyet, és a kezdésig hátralévő egy órát igyekeztem hasznosan tölteni /az új novellámat írogattam;)/.
Végül eljött a várva várt pillanat, kitárult a kisterem ajtaja, s beléphetett az esti film nézőközönsége. Én, egy személyben!:)
Ilyen sem volt még, hogy csak a kedvemért vetítsenek!:) Igazi házimozi élmény!:)
Rodriguez műve a hetvenes évek exploitaion filmjei előtti tisztelgés, vagy inkább azok paródiája. A rendező részben saját magának is fityiszt mutat, néhány jelenet ismerős a Desperadoból, vagy a Volt egyszer egy Mexikóból. De még Mad Max - sorozat is visszaköszön.
A főhős az ordasképű Danny Trejo, első főszerepében (végre!!). A felvonuló sztárparádé is ad némi nosztalgikus érzést: Don Johnson (mint rasszista seriff), Steven Seagal (mint drogbáró) és Robert de Niro (mint korrupt szenátor; lopott sárga taxival menekül!;)) mellett üde színfolt az új generáció (botrány)hősnői: Jessica Alba, Michelle Rodriguez és Lindsay Lohan mintha egy bizarr fashion-week modelljei lennének.:) Érdekességképpen harcos papot játszik Cheech Marin, aki sokáig Johnson partnere volt a Nash Bridgesben. A testőrt alakító Antal Nimród magyarul szól be Trejónak.:)
A látványvilág kissé szemcsés, ami szintén a múlt század nyolcvanas éveinak moihangulatát idézi.
A történet maga kiszámítható, a fordulatok is, de Rodriguez úgy tálalja a kliséket, hogy abból fergeteges morbid vicc lesz. A rendező maga sem vette komolyan a filmet, ahogyan a színészek többsége sem, mégis láthatóan jól érzik magukat a szerepükben.
Ajánlott a fekete humor kedvelőinek, lehetőleg rozzant klubmoziban (semmiképpen sem multiplexben!), tortilla és Scorpio Tequila társaságában!;):)

BUÉK 2011! Összefoglaló a tavalyi évről

Először is BUÉK minden kedves Olvasómnak! Remélem számotokra is jól kezdődött az év!

Az idei első bejegyzésemben egy rövid összefoglalót tartok az elmúlt év néhány (számomra) emlékezetes mozzanatáról, tematikusan:

TV: Megafrász, FIX-faktor
Tehetségkutató versenynek indult(ak). Az eredmény: újabb celebgyár, bulvárdömping, végül a szavazatok döntöttek, nem a tehetség. Ennyi. Számomra az év énekesnője Wolf Kati, akárki akármit mond. Ő volt a legtehetségesebb, leginkább színpadra termett, és punktum. Született díva.
Az X-faktor nekem a tavalyi év csalódása. Idén már bojkottálom.

Film: A feláldozhatók (The Expendables)
Stallone nosztalgikus hangulatú akciómozijában megmutatja a fiatal pöcsöknek, hogy öregember nem vénember! Nem volt különösebb elvárásom a filmtől, viszont jól szórakoztam. A parádés szereplőgárda nem vált hátrányára, mivel mindenki kellőképpen szóhoz (vagy inkább pofonhoz) jutott. :)

Kiállítás
Az ARC-ról még ősszel írtam, de meg kell még említenem a ROHAM Galériát, a maga neo-cyber-avangarde feelingjével és a felejthetetlen atmoszférájú pécsi Csontváry-gyűjteményt. Ez utóbbi kihagyhatatlan!

Irodalom
Tavaly szerencsém volt megismerkedni a magyar sci-fi és fantasy prominens személyiségeivel.
Érdekes, hangulatos beszélgetéseken vehettem részt, irodalmi műhelyeket ismerhettem meg közelebbről.
(Róluk részletesebben írok majd a közeljövőben.)

Nos, egyelőre ennyit dióhéjban 2010-ről. Nem tettem ugyan újévi fogadalmat, de elhatároztam, idén rendszeresebben fogom frissíteni a blogot, minél több érdekességgel.