Szuperhősök pár viadala 1.

Superman vs Batman - Az igazság hajnala

A 2010-es évekre a képregényfilm, mint külön kategória, végérvényesen létjogosultságot szerzett magának. Az X-men széria, vagy Sin City és Christopher Nolan-féle Sötét Lovag-trilógia feledtetni tudta a korábbi évek, évtizedek kínos baklövéseit (Mindörökké Batman, Fenegyerek, Pókember stb.). A mozivászon olyan ütemben ontja a szuperhősök garmadáját, mint a kilencvenes évek elején a hazai újságosbódék a havi rendszerességű Marvel /DC licence-ket. Amelyek mellet még ideig-óráig megfért végnapjait élő Kockás magazin. A Füles is csak üggyel-bajjal élte túl a "négyszín"-ruhások támadást, háromról egyre csökkentve a folytatásos képregények számát (többnyire megmaradva az ismétléseknél). Miután az elmúlt évtizedben a többszörösen újragondolt eredettörténetekkel sikeres "korrekciós műtéteket" hajtottak végre Superman és Batman kissé megkopott imázsán, a vásznon is eljött a crossoverek ideje. A kissé kiégett, örökké gyanakvó Denevérember farkasszemet néz az Acélemberrel (vagy a Holnap Emberével, ha így jobban tetszik). A film alapkérdése: megbízhatunk-e egy földöntúli hatalommal rendelkező földönkívüliben? Gyilkolhat-e egy szuperhős a jó ügy (az emberiség megmentése) érdekében? Ugyanakkor ez az emberiség megérdemli-e a megváltást, ha nem képes bizalmat adni a megmentőjének, mert az különbözik tőlünk? Egyáltalán, meddig mehetünk el az igazság érdekében? A film színvilága sötét tónusú, akárcsak a Nolan-trilógiánál, némi noir-hangulatot ad. A csatajelenetek, kiváltképpen hőseink közti csihi-puhi viszont erőteljesen képregény/rajzfilm szagú. Doomsday, vagyis Végítélet "design"-ja kimondottan ötlettelen, mintha Förtelmet klónozták volna a Hulkból. Színészi munkával nincs gond, Ben Affleck megugorja a Christian Bale által emelt lécet, Henry Cavill méltó utóda Christopher Reeve-nek, Gal Gadot ígéretes, mint Csodanő, Amy Adams alakítása hűen hozza azt a Lois Lane-t, akit a képregényben megkedveltünk. Jesse Eisenberg eleinte infantilis hippinek tűnt, ám a film végére meggyőzött, mint Lex Luthor. Külön üdítő volt számomra az a jelenet, amely utalás az Injustice-sorozatra. Ebben a rendhagyó képregényben Supermannek tényleg elgurulnak a gyógyszerei, s kikiáltja magát a Föld egyszemélyes törvénykezőjévé. A történet könnyen követhető, nincsenek különösebben nagyobb fordulatok, ami a végkifejletet illeti... várjunk csak, képregénysorozatoknál van olyan? :) Összességében jól szórakoztam, DC-rajongóknak ajánlani tudom Zack Snyder művét, a továbbiakban várom az Igazságligát! És persze Darkseidet! :)

Újrakezdés... újra...

Kedves Olvasóim! Köszöntelek benneteket ismét, majdnem két év távollét után. A hallgatásomnak prózai oka volt: a lustaság, amire nincs különösebb mentség. Minél nagyobb a restség, annál kevésbé jön az ihlet. Most pedig, ennyi kihagyott idő után azzal szembesülök, hogy rengeteg mesélni valóm van, ki sem látszom belőle. :) Végül is a blogírásban a spontaneitás a szép. :) A már nem aktuális történéseket a "Visszapillantó" - sorozatban közlöm le, emellett persze bőven lesz friss könyv-és filmélmény, valamint úti beszámoló. De elég mára az ígéretekből! Kalandra fel...! Holnaptól...! ;) :)