Takeshi Kitano: Az erőszakos zsaru
Kitano első filmje 1989-ben készült el. A történet Azuma felügyelőről szól (Kitano), aki brutális módszereivel - nem egyszer a törvényt is áthágva - számol le a bűnözőkkel. A tartalmi ismertetőkben reklámfogásként "Japán Piszkos Harryként" említik Azuma figuráját. Pedig sem a történetnek, sem a főhősnek (vagy inkább antihősnek) nincs sok köze az eastwoodi karakterhez. Sokkal több párhuzamot vélek felfedezni Azuma és Jeff Costello (Alain Delon) között A szamuráj-ból, vagy említhetném a Szellemkutyát is. Mi a közös ebben a nem tipikus zsarufilmben és a két bérgyilkos-filmben?
A főszereplők magányosak, a külvilágtól elidegenedve élnek, kőarccal, ridegen végzik a "munkájukat". A múltjukról, érzéseikről keveset tud meg a néző, csak egy-egy utalás szintjén. Azumi érzelmei is csak akkor törnek elő, mikor a húga veszélybe kerül. Ha már itt tartunk, a három karakternek meglehetősen furcsa a kapcsolata a nőkkel, akik később - közvetve, vagy közvetlenül - a bukásukat okozzák. Azumi társas magányban él együtt a mentális problémákkal küszködő húgával (valósággal fogva tartja őt), Costello kapcsolata a menyasszonyával (Nathalie Delon) rideg és kimért, mintha csak alibinek használná a lányt, ugyanakkor más nő kelti fel az érdeklődését. Szellemkutya életben hagyja áldozatát, ezzel halálra ítéli magát. Az erőszak veszi körül őket, amely a lételemükké vált, amely a kilátástalanságon át nem vezet máshová csak a biztos pusztulásba.
Kitano első filmjében már megjelennek a későbbiekben jellemzővé vált védjegyek: lassú sodrású történet, hosszas állóképek sorozata, majd váratlanul kirobbanó feszültség és a naturalisztikusan ábrázolt erőszak. Emellett egyben cinikus kritika a "hangyatársadalomról".
Kitano-fanoknak kötelező!
Kitano első filmje 1989-ben készült el. A történet Azuma felügyelőről szól (Kitano), aki brutális módszereivel - nem egyszer a törvényt is áthágva - számol le a bűnözőkkel. A tartalmi ismertetőkben reklámfogásként "Japán Piszkos Harryként" említik Azuma figuráját. Pedig sem a történetnek, sem a főhősnek (vagy inkább antihősnek) nincs sok köze az eastwoodi karakterhez. Sokkal több párhuzamot vélek felfedezni Azuma és Jeff Costello (Alain Delon) között A szamuráj-ból, vagy említhetném a Szellemkutyát is. Mi a közös ebben a nem tipikus zsarufilmben és a két bérgyilkos-filmben?
A főszereplők magányosak, a külvilágtól elidegenedve élnek, kőarccal, ridegen végzik a "munkájukat". A múltjukról, érzéseikről keveset tud meg a néző, csak egy-egy utalás szintjén. Azumi érzelmei is csak akkor törnek elő, mikor a húga veszélybe kerül. Ha már itt tartunk, a három karakternek meglehetősen furcsa a kapcsolata a nőkkel, akik később - közvetve, vagy közvetlenül - a bukásukat okozzák. Azumi társas magányban él együtt a mentális problémákkal küszködő húgával (valósággal fogva tartja őt), Costello kapcsolata a menyasszonyával (Nathalie Delon) rideg és kimért, mintha csak alibinek használná a lányt, ugyanakkor más nő kelti fel az érdeklődését. Szellemkutya életben hagyja áldozatát, ezzel halálra ítéli magát. Az erőszak veszi körül őket, amely a lételemükké vált, amely a kilátástalanságon át nem vezet máshová csak a biztos pusztulásba.
Kitano első filmjében már megjelennek a későbbiekben jellemzővé vált védjegyek: lassú sodrású történet, hosszas állóképek sorozata, majd váratlanul kirobbanó feszültség és a naturalisztikusan ábrázolt erőszak. Emellett egyben cinikus kritika a "hangyatársadalomról".
Kitano-fanoknak kötelező!
