Negyedév-értékelő

Próbálom rávenni magam a rendszeres posztolásra. Havonta legalább egyszer. Mivel az élmények csak gyülemlenek bennem, itt vannak még a tavalyi emlékek is, amelyeket nem osztottam meg olvasóimmal, és időközben elrepült már lassan öt hónap ebből az évből is.
Túl vagyok már a II. Ferencvárosi Versfesztiválon, és a Költészet Napján, amely idén volt 50 éves.
Az irodalmi rendezvényeken rendszeresen ott vagyok, nemcsak, mint vendég, de szervező is.
Tavaly év vége felé ismét megújítottam a könyvtári tagságomat a Szabó Ervinben, így gyakorta talicskázom haza a szellemi muníciót a feleségem "legnagyobb" örömére. :)
Említésre méltó olvasmányélményeim: Fonyódi Tibor és Bán Mór történelmi regényei, kortárs magyar írók, költők felfedezése (Tóth Krisztina, Mirtse Zsuzsa, Prágai Tamás, Szentmártoni János, Csokonai Attila és sokan mások) jórészt a Magyar Napló, és persze az internet jóvoltából.
A külföldiek közül Robert Charles Wilson: Kronolitok c. SF-regényét említeném, igazi XXI. századi remekmű, nemcsak sci-fi, kiváló politikai, társadalmi kritikával bír, a szereplők hétköznapiak, életszagúak!
A fantasy műfajban új felfedezettjeim Andrzej Sapkowski Vaják-sorozata, ill. David Eddings Belgarion-ciklusa (az utóbbi old-school fantasy, sajátos hangulattal).
Frissítettem a másik blogomat is, ajánlom szeretettel:

http://www.cyruslivingstone.blogspot.hu/2014/04/orkok-es-coltok-vilagleiras.html

Húsz év múlva...

Húsz esztendeje érettségiztem. Sok? Kevés?
Nem érzem éveim súlyát (tán kellene?!).
Mintha egy másik életben történt volna. Ősszel lesz a találkozó.

"Ők hol vannak, 
 És én hol vagyok?
Csak kérdezem.
Csak kérdezem."

                      (P. Horváth László)

A világvége után: B. U. É. K.!

A tavalyi világvégét is túléltük.:) Az érdeklődésre való tekintettel idén majd megismételjük.:)
A tudósok szerint az a bizonyos maya naptár egyébként sem a világ (vagy az emberi civilizáció) végét jelöli, hanem egy új korszak kezdetét.
2012 röviden: sikeres novellapályázatok, meghatározó olvasmányélmények, mint pl. a Galaktika 1988-as számai, George R. R. Martintól a Sárkányok tánca, John Steinbecktől az Egerek és emberek, valamint a Lement a Hold. Szintén kellemes (tavaly nyári) könyvélményem David Gemmelltől az Árnyjáró és a folytatása, A farkas birodalma. 
Megismertem (és rabul ejtett!) a Misterious Universe világa, a legújabb antológia, Az oligarcha vérvonala válogatott izgalmakat kínál a krimivel átszőtt, kalandos SF kedvelőinek.
Részt vettem érdekfeszítő író-olvasó találkozókon, többek között a HistoryConon, a kortárs magyar regényírók első nemzetközi találkozóján (erről részletesebben majd később), Dunaszerdahelyen.
Tegnap pedig a KIMTE Fantasy-díj átadón, amely rangos évfordulóval esett egybe, Tolkien évszázados szülinpjával (bizony, el kéne már olvasni A Gyűrűk Urát, a Húrin fiait is...).
Az irodalom mellett a zenében is (elsősorban a folk-metal műfaj terén) felfedeztem újdonságokat, erről is részletesen beszámolok, egyszer... de ez nem újévi fogadalom!:)
 Szóval nem panaszkodhatom,előre a 2013-as évbe!:) 

Mindig lesznek bloggerek...

Az internettel lényegében bevezettük a végtelen új gyakorlatát. Sikeresen gyarmatosítottuk a virtuális teret. Ennek az "alternatív valóságnak" számtalan "hajlékát" hoztuk létre weboldalak és blogok formájában.
A blogoszféra pedig korlátlanul terjeszkedik, magáévá teszi a bulvárt, a közéletet, a kultúrát, hol olvasmányos, hol alpári stílusban. Elvégre véleményszabadság van.
Két vezető hírportál is tele van tűzdelve blogajánlókkal, nagy részük politikai témával foglalkozik. Mert hát ugye véleményszabadság van...
És akkor hol marad az olvasó szabadsága, aki nem kíváncsi a műmellekre, celeb-botrányokra, vagy a magyar nyelvet megcsúfoló agitpropagandára (a farizeusok részéről), vagy a fröcsögő-köpködő kommentekre. 
Tisztelt felhasználók, nem árt néha tisztában lenni azzal, hogy a VÉLEMÉNY NEM TÉNY!

Az egészséges életmódról

Valahányszor nagymama korú (ötven feletti) hölgyek beszélgetését hallom a buszon, vagy a villamoson, a téma általában a következő: ki milyen gyógyszert szed (ami egy vagyonba kerül, viszont tele van mellékhatással), kit mivel operáltak, vagy kit temettek el éppen. A megkeseredett arcokra és az élettől meggörnyedt hátakra van írva minden: beteg szülők ápolása, virgonc unokák nevelése, több háztartás vezetése egyszerre, plusz a megélhetési gondok.
/De a gyerekek szerencsére jól vannak. Ők külföldön(!!!) dolgoznak. Igaz, évente ha egyszer találkoznak, az már rekord. /
Vajon ki a felelős azért, hogy a társadalmunk beteg?
A politikusok? A munkaadók? Az orvosok? A gyógyszeripar? A dohánygyárak? A sörfőzdék? Netán maga a civilizációs lét alapból nem egészséges, sőt életidegen?
Eközben harsány kampányokat látunk-hallunk az egészséges életmódról. Ma már nemcsak külön ipar épült rá, de külön szubkultúra is kinőtte magát belőle. Életmódtáborok, fesztiválok, sport-és egészségnapok, fitness, wellness, Loch Ness, vitaminbár (bár nincs bevizsgálva)...
Aztán itt van az egészséges táplálkozás örök kérdése, vitái: reformkonyha, vegetarianizmus, léböjtkúra, fényevés... nem, nem nekünk a paleolit táplálkozás kell! (Mamutragu, zöldséges körettel, a gabonaféléket tessék elfelejteni!)
Még mit nem! A vegetáriánus életmódnál nem kéne háziállatot nevelni, a legelőket fel lehetne szántani, így megoldódna a világ élelmezésének gondja, különben is az állatok jogai...
Jó, jó, tudatos táplálkozás... (tudom, hogy eszem és nem harapok mellé!-éljen Besenyő Pista bá!:)), meg gyógynövénypatika, no de a mérgezett levegőt hogyan védjük ki?
A vitáknak se vége, se hossza... értelme sem sok. Van, aki pánikszerűen fogyasztja a színes bogyókat, közben edzőtermekben izzad, de tükörbe nézni nem mer, a buborékos ásványvíztől fél, mint a tűztől, a gyerekszülés szóba sem jöhet... közben értetlenül veszi tudomásul, nem kell se égnek, se földnek...
Nos, el kell ismerjem, Benkő Dániel mondta meg a frankót, miközben a TV-ben a reggeli tornagyakorlatait mutatta be: "Nem erőlködve! Szeretettel!"
Nem a gének döntik el a sorsunkat... hanem a hozzáállásunk a dolgok iránt.
Mindegy mennyit eszünk, mennyit mozgunk... ne görcsösen tegyük, hanem szeretettel... szeressük azt, amit csinálunk...

Asszociációs játék: nyár

(Életszakaszok szerint)
Gyermekkor: napsütés, napocska, játszótér, strand, pancsolás, fagyi, vattacukor, palacsinta, lángos, úszógumi, vízipisztoly, együtt a család.
Kamaszkor: szünidő, távol az iskolától, haverok, buli, koncertek, Balaton, always coca-cola, sör, virsli, szex, pia, csajok, szalmonella...
Főiskolás-egyetemista évek: vizsgaidőszak, haverok, diákmeló, melódiák, meló-dráma, idény-munka, szedd-magad, edd-magad, Balaton, drágaság, "Régi csibészek nem ismernek engem meg..."
30 fölött: szünidő helyett szabadság, hosszú hétvége, nyári ügyelet, munkahelyi stressz, váltott műszak, túlóra, görög tengerpart, horvát tengerpart, előszezon, utószezon, eladott szakszervezeti üdülő, Balaton, Velencei-tó, horgászat, sült hal, elsózva...
40 fölött: a gyerek érettségije, pótfelvételije, már rég nem együtt a család, esküvő, temetés, válás, temetés, esküvő...
Gyümölcsszüret, fűnyírás, kertészkedés a víkendtelken, munkahelyi stressz, építkezés, felújítás, magas vérnyomás, hőguta, infarktus, nyárutálat, őszvárás...
50 és a halál között: korai nyugdíj, rokkant nyugdíj, unokák, sosincs együtt a család, gyerekek külföldön dolgoznak, unokák vagy nincsenek, vagy nem jönnek látogatóba, gyógyszerek, hőguta, szomjúság, vízhiány, unalom, keserűség, elidegenedés, magány, túlélés, korán jött tél...

Asszociációs játék: május

Mi jut eszedbe májusról?
Tavasz. Virágok. Anyák napja. Munka ünnepe. Felvonulás. Majális a ligetben. A ligetben minden zöld. Sör-virsli-mustár (és persze fehér kenyér). Céllövölde. Kirakodóvásár. Bóvlik (Made in China). Családi program. Zsivajgás. Napfény. Közelgő nyár. Érettségi. Felvételi. Remények, tervek, célok.
Sport a szabadban. Utazás. Kirándulás. Alkotókedv.

Wolf Kati az X-faktor!

Eljött az igazság pillanata: az idei Eurovíziós dalfesztiválon Wolf Kati képviseli Magyarországot. Ezek után egyértelmű, kiben van meg az X-faktor. Rúzsa Magdi után végre egy esélyes versenyzőnk van, aki több generációt képes megszólítani.
Felőlem hiába istenítik Janicsák Vecát, vagy Tolvaj Renit, ők azért hangban és előadásmódban messze elmaradnak Katitól. Csabát és Nikolaszt, a tucatsztárokat pedig elfelejthetjük... vastagon...
Hajrá Kati!

Gondolatok az online-irodalomról

A közelgő költészet napja juttatja eszembe: vajon most merre tart az irodalom? Évtizedek óta jósolgatják a Guttenberg-galaxis halálát, külföldön és hazánkban egyre elterjedtebb lesz a e-book, irodalmi portálok nyílnak végestelen végig a virtuális univerzumban... Ma már boldog-boldogtalan közzéteheti agyszüleményét (lásd jelen blog szerzőjét;)), vagy kommentelhet név és arc nélkül. Kezdő íróknak elsősorban a neten van lehetőség kiépíteniük az olvasóbázisukat. Vagy mégsem? Merthogy a virtuális irodalom már annyira felhígult? Mikor még csak a világirodalom nyomtatott gyöngyszemeivel ismerkedtem, már akkor volt egy olyan érzésem, hogy egy élet kevés hozzá, hogy megismerjünk minden értéket. A virtuális térben is számtalan, ha még nem is kiforrott, de ígéretes tehetség vitorlázik. Mi lesz a sorsuk? A műveik vajon túlélik majd alkotóikat? Bevallom, gyakran a szorongás fog el. Hiába vagyok rendszeres internet-felhasználó, számomra ez az egész misztikus dolog marad. Mi lesz majd, ha globálisan megszűnik az áramszolgáltatás, mondjuk a japán katasztrófához hasonló krízis miatt? Akkor hová mentjük a digitalizált értékeket? Ezek után újból megkérdezem: hová tart az irodalom? Vajon a mostani helyzethez mit szólna József Attila?

Pusztuló értékeink

A múlt hét csütörtökén a Petőfi Irodalmi Múzeumban jártam, a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületének (MIRE) közgyűlésén. Itt értesültem egyes, méltatlanul elfeledett emlékház még méltatlanabb helyzetéről...
Ugyanakkor van ok a reményre is: www.emlekhazak.hu
Itt megtalálhatók a fontosabb közérdekű kiállítóhelyeink, országszerte, térképpel. Tessék venni a fáradtságot, és egy-egyhosszú hétvégén útba ejteni őket! Vagy legalább is utánanézni az intézmény névadójának!;):)
Vasárnap a Margit-szigeten jártunk. Felújított, összefirkált Domonkos-rendi apácakolostor és omladozó Zenélőkút, és Szabadtéri Színpad. A Casino is siralmas állapotban van, akárcsak a teniszpályák.
Miért kellett ezt a csodálatos szigetet ellopni Óbudától és Angyalföldhöz csatolni???

BUÉK 2011! Összefoglaló a tavalyi évről

Először is BUÉK minden kedves Olvasómnak! Remélem számotokra is jól kezdődött az év!

Az idei első bejegyzésemben egy rövid összefoglalót tartok az elmúlt év néhány (számomra) emlékezetes mozzanatáról, tematikusan:

TV: Megafrász, FIX-faktor
Tehetségkutató versenynek indult(ak). Az eredmény: újabb celebgyár, bulvárdömping, végül a szavazatok döntöttek, nem a tehetség. Ennyi. Számomra az év énekesnője Wolf Kati, akárki akármit mond. Ő volt a legtehetségesebb, leginkább színpadra termett, és punktum. Született díva.
Az X-faktor nekem a tavalyi év csalódása. Idén már bojkottálom.

Film: A feláldozhatók (The Expendables)
Stallone nosztalgikus hangulatú akciómozijában megmutatja a fiatal pöcsöknek, hogy öregember nem vénember! Nem volt különösebb elvárásom a filmtől, viszont jól szórakoztam. A parádés szereplőgárda nem vált hátrányára, mivel mindenki kellőképpen szóhoz (vagy inkább pofonhoz) jutott. :)

Kiállítás
Az ARC-ról még ősszel írtam, de meg kell még említenem a ROHAM Galériát, a maga neo-cyber-avangarde feelingjével és a felejthetetlen atmoszférájú pécsi Csontváry-gyűjteményt. Ez utóbbi kihagyhatatlan!

Irodalom
Tavaly szerencsém volt megismerkedni a magyar sci-fi és fantasy prominens személyiségeivel.
Érdekes, hangulatos beszélgetéseken vehettem részt, irodalmi műhelyeket ismerhettem meg közelebbről.
(Róluk részletesebben írok majd a közeljövőben.)

Nos, egyelőre ennyit dióhéjban 2010-ről. Nem tettem ugyan újévi fogadalmat, de elhatároztam, idén rendszeresebben fogom frissíteni a blogot, minél több érdekességgel.

Sorozat(os) problémák

Ma végeztem Steven Saylor Roma Sub Rosa sorozatával, legalább is ami a regényciklust illeti (néhány novella még hátravan). Lassan kénytelen leszek búcsút venni Gordianustól, az ókori nyomozótól, bár ki tudja, talán a fia kalandjait is megírja a szerző, esetleg bemutatva Caesar bukását és Augustus felemelkedését. Ha sikeres egy sorozat, az folytatásért kiált, mint a TV-ben.
Most a Caesar diadalánál éreztem először, hogy kezd "elfáradni" a széria. Megint az amerikai ízű fordulatok és megoldások kísértettek, emellett Saylorból mintha túlságosan is előtörne a történész, aki utólag aztán nagyon okos. A kelleténél többször tesz kétértelmű kijelentéseket szereplőinek szájába, a jövőt illetően. Mintha előre sejtenék a bekövetkezendő történelmi eseményeket. Ettől eltekintve a regény olvasmányos, Saylor kiváló érzékkel ad színes, részletes leírást a diadalmenetekről, valamint a naptárkészítés titkairól.
Ha már a könyvsorozatoknál tartunk, tegnap az Írószövetségben voltam egy kerekasztal-beszélgetésen. A téma a magyar fantasy helyzete volt. Felvetődött egy probléma (a sok közül;)), nevezetesen a befejezetlen sorozatoké. Sok külhoni író sorozatának csak egy-két kötetét fordítják le, így nem tudni, mi lesz a vége a történetnek. Nyilván a kiadóknak nem éri meg, ha csekély az érdeklődés...
Így látom ezt a kriminél is, ott viszont "foghíjas" sorozatokat is találok (pl. : James Patterson Alex Cross-sorozatában, vagy Laura J. Rowlandnál) Ebben az a gáz, hogy a folytatásokban általában utalások vannak az előző részekre, utólag elolvasni egy "lelőtt poént" nem egy katartikus élmény.
Emlékszem, amikor a nyolcvanas években kezdték kiadni a Tarzan-köteteket, csupán egyvalamiről feledkeztek el: a történetek sorrendjéről. '
92-ben a Fantomas is csak az első részt élte meg. hiába harangozták be a folytatást, nem jelentek meg újabb regények a Souvestre-Allan szerzőpáros műveiből (legnagyobb sajnálatomra:( ).
Tegnap is felmerült a beszélgetés során, kéne valami fórum, ahol az olvasói igények elhangzanának, vagy ahol több tájékoztató lenne az éppen kezdődő sorozatról. Éppenséggel a "kiadó előszavában" is megtehetnék, mivel kis hazánkban nem mindenki internet használó.
Mondjuk egy ilyen szlogennel: "Ha tetszett, vegye meg, hogy elkészülhessen a következő!" :)))))))

MLM kalapom. Üzlet vagy szubkultúra?

Nemrégiben egy volt gimnáziumi ismerősöm megtalált, hogy beszervezzen egy újabb multi-level-marketing cégbe. Érdekes módon mindig a hosszú évek óta nem látott ismerősök keresnek meg ilyen ötletekkel. Ez a mostani cég (nevet szándékosan nem említek) olyan szkennert forgalmaz, amelyik meg tudja mérni, megfelelő mennyiségű antioxidáns van-e a szervezetünkben. Ha "kritikusan kevés" állapotot jelez, természetesen van megoldás, táplálékkiegészítők formájában, a megfelelő engedélyezéssel, minősítésekkel, referenciákkal ellátva. Emellett egy jó üzleti lehetőségnek is kínálkozik, ha felépítem a saját hálózatom. Eddig minden jól hangzik. Csakhogy!
A belépésnek, ugyanúgy, mint más MLM-cégeknél, vagy egy saját vállalkozás beindításánál, költsége van, nem is kevés. Plusz a járulékos költségek: saját névjegykártya, telefon, "kötelezően ajánlott" képzéseken való részvétel, oktatókönyvek, CD-k, stb. Erre persze a válaszérv, hogy mindez nem költség, hanem ÉRTÉK, mert ezt a tudásanyagot kamatoztatni fogod az üzleti tárgyalások során.
Na és a rátermettség? Az üzleti érzék? Azt ma már minden MLM-cég kihangsúlyozza, ez egy külön szakma, de miért akarják elhitetni, hogy ezt a szakmát bárki képes megtanulni? Halhatunk persze mesébe illő sikertörténeteket, a termékbemutatóknak is megvan a profin kidolgozott forgatókönyve, felvonultatva komoly marketing-arzenált, az emóciókra hatva. Persze mindegyik MLM-el terjeszkedő cég kizárólag a maga útját az egyedüli "üdvözítőnek". Bizonyára többen feltették már magukban a kérdést: ha olyan jó az a termék, miért van szükség az MLM-rendszerre? A válasz egyszerű: rengeteget lehet spórolni a reklámon, nem kell call-centert létesíteni, az újonnan belépőknek felhasználhatják a kapcsolatait, így nem kell címlistákra vadászni, stb. Az adott cég ezért is tud álomautót, álomnyaralást osztogatni a jól teljesítőknek.
Tartok tőle, sok olyan könnyelmű egyént sikerül beszervezni az MLM-be, akik a siker és jutalmak reményében belépnek, de a lelkük mélyén a semmiért akarnak valamit. Röviddel ezután jön a csalódás, a barátok elvesztése, akikben visszatetszést kelt, hogy ködösítve akarnak rájuk tukmálni valamit, amire talán nincs is szükségük. Persze a kudarcért sohasem az MLM-cég a hibás, mindig az "üzlettárs", aki vagy rosszul csinált valamit, vagy a hozzáállása nem megfelelő.
Nos, Anthony Robbins a Határtalan sikerben megmondja a "frankót": a sikernek bizony ára van! A sikered pedig attól függ, mekkora árat vagy hajlandó fizetni érte. (Megjegyzem e sikerkönyvekből is annyi van, hogy külön irodalmi tanszéket is indíthatnánk róluk.:))
Ezek után nem értem - és számomra a rendszer itt válik megfoghatatlanná - a kiadványaikban miért akarják elhitetni, hogy itt a Földön létezik egy külön világ, ahol nem számítanak többé az olyan problémák, mint a gazdasági válság, energiaválság, élelmiszerválság, üvegházhatás, természeti katasztrófák, fiatalkorú bűnözés?
Végszóként Victor Hugót idézem, A nyomorultakból:
"Sikert bármi áron: ezt a tanítást csöpögteti belénk a ránk nehezedő romlottság. Mellesleg mondva, a siker eléggé förtelmes valami. Becsapja az embereket, mert könnyen összetéveszthető az érdemmel. A tömeg szemében a siker arculata majdnem azonos a kiválóságéval."