2012. május 22., kedd

Sár, vér, levendula

Április 9-én jelent meg a Historium Kiadó gondozásában a Sár, vér, levendula antológia, amely a középkor egy-egy történelmi eseményét, vagy "szürke" hétköznapjait dolgozza fel. Szerzőként a Tavaszból a télbe c. elbeszélésemmel szerepelhettem benne.
Íme, a kötet fülszövege:
Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból.
A kötet szerzői hivatalosan amatőrök, hiszen nem mutatkoztak még be önálló könyvvel, nem köszönnek ránk óriásplakátokról, és nem hangos tőlük a sajtó. Az olvasó azonban mégis meglepődhet, méghozzá okkal: azt a lendületet, frissességet, íráskészséget, tehetséget és kreativitást, mellyel a Sár, vér, levendula tucatnyi szerzője bír, sok nemzetközi hírű sikerszerző megirigyelhetné.
E rendhagyó, tematikus antológia segítségével különleges időutazást tehetünk a kilencedik és a tizenhetedik század között. Átélhetjük annak a harcosnak a vívódását, akinek a törzse megölte Gellért püspököt. Megismerhetjük az ingatag, részeges Vak Béla király feleségét, aki Aradon hatvannyolc magyar nemesnek nyújtja át a mérges kelyhet. Együtt kereshetjük a Szentföldről hazatérő, kiábrándult lovaggal János pap országát. A török által ostromolt nagyváradi végvárban megtudhatjuk, miféle titkos fegyvert agyalt ki és rejtett el költeményeiben Janus Pannonius. A crécyi csatában pedig, mely a Monty Python legelborultabb pillanatait idézi, úgy ronthatunk az ellenségre, hogy közben a hasunkat fogjuk a nevetéstől.
Nem kétséges, hogy a Historium Kiadó Fiatal magyar prózaírók sorozatának első kötetét jegyző írók neveivel találkozni fogunk még a jövőben.

Forrás: 
http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=3&Itemid=5













A video előzetes pedig itt látható: http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=50:a-sar-ver-levendula-elzetese&catid=6:videotar&Itemid=13

És végezetül egy szellemes, kellemes, építő jellegű vélemény/kritika a Penna Magazin honlapján, amelyet szerzőtársaim nevében is köszönök! (e vélemény megtalálható a www.moly.hu-n is):
http://tintbhu1.megacp.hu/penna/?p=1590
 Íme, egy részlet, a lényegről:
Losonczy Attila: Tavaszból a télbe. Kellemes olvasmány, a tökéletes nyitó sztori: nem szántja fel az agyat, nem üli meg a gyomrot, de nagyon jó képei vannak, a történet is kellemes, és mivel egy középkori témájú antológiáról van szó, ezért nagyon jónak tartom, ahogy bemutatja az új földre betelepült nomád magyarok életét, mindennapjait, szokásait, icipicit még a háborúba is betekintést nyújt. Olyan érzésem volt, mintha az egész könyvet alapozta volna meg: tudjuk, hogy hol vagyunk, milyen világban, milyen szokások és szabályok földjén…
– Mészáros Péter: Hét év, három nap. Igazi „fiús” történet, harcosok és sámánok világa, a régi hit és az új vallás (kereszténység) egyik első összeütközése, és egy sámán születése, akire majd egyszer nagy dolgok várnak. Mintha az első része lenne egy novellaciklusnak, mindenesetre szívesen olvasnám a folytatásait is. :)
– Szőllősi-Kovács Péter: Arany Atyácska könnyezik. Vata-féle pogánylázadás, a régi hit és a kereszténység véres összeütközése, Gellért püspök meggyilkolása… Kifejezetten erős téma, igazán történelmi is, de néhol úgy éreztem, a szerző vacillál, most mit is kéne írnia, szereplőinek mit is kéne tenniük… Ez a sutaság azonban mindig csak egy villanásnyi ideig van jelen, aztán szépen folytatódik tovább a történet, és sorjáznak az események. Tetszett.
– Horvát Gábor: Egy sáros kor alkonya. Ez az írás a kötet egyik kakukktojása. Nem novella, inkább egy hosszú monológ a keresztes háborúkról, a valódi „sötét és sáros” középkor életéről, mindennapjairól, fontosabb történéseiről. Számomra a könyv kétszer kezdődik el: egyszer az első három novellával, majd másodszor Horvát Gábor írásával, mely mintha egyfajta prológus lenne, és előrevetítené, hogy ezután már a kereszténység, egy újfajta középkor bemutatása kezdődik. Érdekes.
– Bányai Ilona: Fűben, fában. Falusi élet, parasztvilág, füvesasszony. Jól megírt novella, de a végét mintha hirtelen lecsapták volna. Tökéletesen érthető a csattanó, de nincs egyensúlyban azzal, amilyen hosszú az írás bevezető része. Megmosolyogtató pozitívum: az írónő mintha Urbánszki László női megfelelője lenne, számomra legalábbis kísértetiesen hasonlít a hangulata és a szóhasználata. Ha igazam van, az elsőkönyves Urbánszki büszke lehet magára! :)
– Baka L. Patrik: Hatvannyolc. Tömény történelem, igazi középkor. Könyves Kálmán, Vak Béla, Jelena királyné, véres aradi országgyűlés… Talán a jellemrajzai a legerősebbek, de úgy általában nagyon tudja, miről akar írni. Ennél a szerzőnél éreztem először, hogy ő regényre is képes lenne.
– Köcsky Rudolf: János pap országa. Szintén az egyik kedvencem, található benne sár, vér és levendula is bőséggel. Nem hosszú történet, de gyomorba vágnak a képei. Nem írok róla túl sokat, mert árulkodni nem szeretnék, de annyit elmondok, hogy Köcsky Rudolf volt a másik szerző, akinél éreztem, hogy regényre is képes lenne.
– Sárgai-Szabó Anna: A szekér. Egy ostoba, alkoholista cserépégető története, aki csak azért vette el a feleségét, mert hozományként járt vele egy szekér is – azon viszi a cserepeket Károly Róbert épülő visegrádi palotájába. Amúgy meg gyűlöli az asszonyt (ebben az apja is támogatja), mert nem bír neki gyereket szülni, és… ennél többet nem mondok! :) Kidolgozott történet, nagyszerű szóhasználat, ütős csattanó, jól kitalált szereplők. Tízből tízpontos novella.
– Sümegi Attila: Göröngyös utak. Egy elárvult testvérpár (Sebe és Bökény) története, akik favágásból élnek. Megszakadt a szívem ezen a novellán, annyira mocskosul és őszintén emberi. Kis híján bőgtem a végén. Még egy szerző, akiben ott éreztem akár egy regény lehetőségét is.
– Bukros Zsolt: A gyám. A szó legpozitívabb értelmében véve steril írás. Nem csapong, nem akad meg, nem sutáskodik, és a csattanója is nagyon rendben van. Egyetlen dolog nincs vele rendben: igaz, hogy a szerző még oda is írja, hogy ez 1350-ben játszódik, de én ezt nem vagyok hajlandó elhinni neki. Ez egy igazi rakottszoknyás-cilinderes-sétapálcás sztori az 1700-as évekből, ezzel pedig alaposan kilóg a kötetből, a középkor-témából. A sztori tehát ötcsillagos, csak épp nem középkori…
– Bökös Borbála: Janus öröksége. Képzeljük el, milyen is lenne, ha összekevernénk az Egri csillagokat A Da Vinci-kóddal: hát épp ilyen! Számomra a kötet egyik nagy meglepetése, melyhez ismét csak az a megérzésem társult, hogy én ezt egy vaskos regényben is szeretném elolvasni, persze tovább szőve a történetet. És ahogy az előszóban is olvashatjuk, tulajdonképpen itt ér véget az antológia, de…
– Pollák Gergő: Crécyi komédia. De itt mégis folytatódik, ezzel a hosszúra nyújtott bónuszdarabbal. Valós történelmi kor, valós történelmi esemény, és a jelek szerint a szerző tudja is, hogy miről ír. Egyes részei valóban a Monty Python stílusára hajaznak, lehet is rajtuk nevetni, de néhol nagyon el van nyújtva, és eléggé ellaposodik – aztán szerencsére visszatér a maga rendes kerékvágásába, és egy tisztességes lezárást ad a kötetnek, még úgy is, hogy véleményem szerint ez fogja a leginkább megosztani az olvasókat.
Végeredményben egy valóban minőségi könyvet olvashattam, mely gond nélkül elvarázsolt, elvitt a középkorba.
(Sebők Zsófia, forrás: moly.hu)

A könyv megrendelhető a www.bookline.hu-ról, jó olvasást hozzá!:)


2012. május 13., vasárnap

Passuthot a tankönyvekbe!

Passuth László Hétszer vágott mező c. kétkötetes regénye páratlan gyöngyszeme a történelmi múlttal foglalkozó irodalomnak. A több évtizeden átívelő, néhol szerteágazó, néhol DNS-molekulaként egymásba kapcsolódó cselekményszálak III. Béla halálakor kezdődnek, majd fiai, Imre és II. Endre uralkodásával folytatódnak, majd IV. Béla trónra lépésével fejeződnek be.
Az író páratlan felkészültséggel, a rá jellemző olvasmányossággal tárja elénk a XIII. sz. történéseinek összefüggéseit, hazai és nemzetközi vonatkozásban. Passuth tudományos pontossággal rámutat: Imre és Endre belharcai, ill. a bizánci trónviszályok, valamint a balkáni eretnek-mozgalom nem pusztán helyi probléma. 
A "pillangó effektus" már ekkor is érvényesült. Minden egyes szó, ígéret, amely elhangzott, vagy leírtak - akár az Egyházi Államban, akár a német császár udvarában - hatással volt a keresztény világra Örményországtól Írországig. Bár akkoriban az internet még tervbe sem volt véve, az uralkodóházak és kancelláriák mégis tudtak egymás viselt dolgairól.
A regénynek így nincs is igazán központi alakja. Az első kötet eleje Béla király örökével foglalkozik, gyermekei (Imre, Endre és Margit) visszaemlékezései során elevenedik meg előttünk a nagy uralkodó. Ezzel párhuzamosak az író nemzetközi kitekintései, tekintve, hogy III. Béla Bizáncban nevelkedett, Mánuel császár túszaként, majd lehetséges örököseként. Tanúi lehetünk a görög udvar praktikáinak, izgalmas utazásban vehetünk részt  az Outremerben, a hanyatló Jeruzsálemi Királyságban, amelynek fővárosa (Szaladin hódítása után) már "csak" Akkon.
Ezután újabb pillantás az itthoni helyzetre, a testvérharcra, majd II. Endre királlyá koronázására. Ettől kezdve, az uralkodásában és személyében is ellentmondásos (nevezhetnénk hangulatembernek) Endre válik fokozatosan  főszereplővé.
Emellett persze Passuth kiemelten foglalkozik Endre nővérének, Margitnak kalandos sorsával, menekülését az erőszakosan létrehozott Latin Császárságból, majd Thesszalonikiből. Be is fejezem a tartalmi ismertetőt; a további részletek a történelemkönyvekből már ismertek.
Passuth nemcsak páratlan tudásanyaga, hanem gazdag nyelvezete, szóvirágai végett is megérdemelné az iskolai tankönyvekben való szereplést. A csaták és az egyéni, vagy közösségi tragédiák ecsetelése rendkívül megkapó, a problémák, amiket feszeget, örök érvényűek.
A Hétszer vágott mezőnek ott van a helye a könyvespolcon Az Esőisten siratja Mexikót, Gárdonyi Egri Csillagokja és Móra Aranykoporsója mellett.