Az internettel lényegében bevezettük a végtelen új gyakorlatát. Sikeresen gyarmatosítottuk a virtuális teret. Ennek az "alternatív valóságnak" számtalan "hajlékát" hoztuk létre weboldalak és blogok formájában.
A blogoszféra pedig korlátlanul terjeszkedik, magáévá teszi a bulvárt, a
közéletet, a kultúrát, hol olvasmányos, hol alpári stílusban. Elvégre
véleményszabadság van.
Két vezető hírportál is tele van tűzdelve blogajánlókkal, nagy részük politikai témával foglalkozik. Mert hát ugye véleményszabadság van...
És akkor hol marad az olvasó szabadsága, aki nem kíváncsi a műmellekre, celeb-botrányokra, vagy a magyar nyelvet megcsúfoló agitpropagandára (a farizeusok részéről), vagy a fröcsögő-köpködő kommentekre.
Tisztelt felhasználók, nem árt néha tisztában lenni azzal, hogy a VÉLEMÉNY NEM TÉNY!
2012. november 20., kedd
2012. május 22., kedd
Sár, vér, levendula
Április 9-én jelent meg a Historium Kiadó gondozásában a Sár, vér, levendula antológia, amely a középkor egy-egy történelmi eseményét, vagy "szürke" hétköznapjait dolgozza fel. Szerzőként a Tavaszból a télbe c. elbeszélésemmel szerepelhettem benne.
Íme, a kötet fülszövege:
Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból.
– Mészáros Péter: Hét év, három nap. Igazi „fiús” történet, harcosok és sámánok világa, a régi hit és az új vallás (kereszténység) egyik első összeütközése, és egy sámán születése, akire majd egyszer nagy dolgok várnak. Mintha az első része lenne egy novellaciklusnak, mindenesetre szívesen olvasnám a folytatásait is. :)
– Szőllősi-Kovács Péter: Arany Atyácska könnyezik. Vata-féle pogánylázadás, a régi hit és a kereszténység véres összeütközése, Gellért püspök meggyilkolása… Kifejezetten erős téma, igazán történelmi is, de néhol úgy éreztem, a szerző vacillál, most mit is kéne írnia, szereplőinek mit is kéne tenniük… Ez a sutaság azonban mindig csak egy villanásnyi ideig van jelen, aztán szépen folytatódik tovább a történet, és sorjáznak az események. Tetszett.
– Horvát Gábor: Egy sáros kor alkonya. Ez az írás a kötet egyik kakukktojása. Nem novella, inkább egy hosszú monológ a keresztes háborúkról, a valódi „sötét és sáros” középkor életéről, mindennapjairól, fontosabb történéseiről. Számomra a könyv kétszer kezdődik el: egyszer az első három novellával, majd másodszor Horvát Gábor írásával, mely mintha egyfajta prológus lenne, és előrevetítené, hogy ezután már a kereszténység, egy újfajta középkor bemutatása kezdődik. Érdekes.
– Bányai Ilona: Fűben, fában. Falusi élet, parasztvilág, füvesasszony. Jól megírt novella, de a végét mintha hirtelen lecsapták volna. Tökéletesen érthető a csattanó, de nincs egyensúlyban azzal, amilyen hosszú az írás bevezető része. Megmosolyogtató pozitívum: az írónő mintha Urbánszki László női megfelelője lenne, számomra legalábbis kísértetiesen hasonlít a hangulata és a szóhasználata. Ha igazam van, az elsőkönyves Urbánszki büszke lehet magára! :)
– Baka L. Patrik: Hatvannyolc. Tömény történelem, igazi középkor. Könyves Kálmán, Vak Béla, Jelena királyné, véres aradi országgyűlés… Talán a jellemrajzai a legerősebbek, de úgy általában nagyon tudja, miről akar írni. Ennél a szerzőnél éreztem először, hogy ő regényre is képes lenne.
– Köcsky Rudolf: János pap országa. Szintén az egyik kedvencem, található benne sár, vér és levendula is bőséggel. Nem hosszú történet, de gyomorba vágnak a képei. Nem írok róla túl sokat, mert árulkodni nem szeretnék, de annyit elmondok, hogy Köcsky Rudolf volt a másik szerző, akinél éreztem, hogy regényre is képes lenne.
– Sárgai-Szabó Anna: A szekér. Egy ostoba, alkoholista cserépégető története, aki csak azért vette el a feleségét, mert hozományként járt vele egy szekér is – azon viszi a cserepeket Károly Róbert épülő visegrádi palotájába. Amúgy meg gyűlöli az asszonyt (ebben az apja is támogatja), mert nem bír neki gyereket szülni, és… ennél többet nem mondok! :) Kidolgozott történet, nagyszerű szóhasználat, ütős csattanó, jól kitalált szereplők. Tízből tízpontos novella.
– Sümegi Attila: Göröngyös utak. Egy elárvult testvérpár (Sebe és Bökény) története, akik favágásból élnek. Megszakadt a szívem ezen a novellán, annyira mocskosul és őszintén emberi. Kis híján bőgtem a végén. Még egy szerző, akiben ott éreztem akár egy regény lehetőségét is.
– Bukros Zsolt: A gyám. A szó legpozitívabb értelmében véve steril írás. Nem csapong, nem akad meg, nem sutáskodik, és a csattanója is nagyon rendben van. Egyetlen dolog nincs vele rendben: igaz, hogy a szerző még oda is írja, hogy ez 1350-ben játszódik, de én ezt nem vagyok hajlandó elhinni neki. Ez egy igazi rakottszoknyás-cilinderes-sétapálcás sztori az 1700-as évekből, ezzel pedig alaposan kilóg a kötetből, a középkor-témából. A sztori tehát ötcsillagos, csak épp nem középkori…
– Bökös Borbála: Janus öröksége. Képzeljük el, milyen is lenne, ha összekevernénk az Egri csillagokat A Da Vinci-kóddal: hát épp ilyen! Számomra a kötet egyik nagy meglepetése, melyhez ismét csak az a megérzésem társult, hogy én ezt egy vaskos regényben is szeretném elolvasni, persze tovább szőve a történetet. És ahogy az előszóban is olvashatjuk, tulajdonképpen itt ér véget az antológia, de…
– Pollák Gergő: Crécyi komédia. De itt mégis folytatódik, ezzel a hosszúra nyújtott bónuszdarabbal. Valós történelmi kor, valós történelmi esemény, és a jelek szerint a szerző tudja is, hogy miről ír. Egyes részei valóban a Monty Python stílusára hajaznak, lehet is rajtuk nevetni, de néhol nagyon el van nyújtva, és eléggé ellaposodik – aztán szerencsére visszatér a maga rendes kerékvágásába, és egy tisztességes lezárást ad a kötetnek, még úgy is, hogy véleményem szerint ez fogja a leginkább megosztani az olvasókat.
Végeredményben egy valóban minőségi könyvet olvashattam, mely gond nélkül elvarázsolt, elvitt a középkorba.
(Sebők Zsófia, forrás: moly.hu)
Íme, a kötet fülszövege:
Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból.
A kötet szerzői hivatalosan amatőrök,
hiszen nem mutatkoztak még be önálló könyvvel, nem köszönnek ránk
óriásplakátokról, és nem hangos tőlük a sajtó. Az olvasó azonban mégis
meglepődhet, méghozzá okkal: azt a lendületet, frissességet,
íráskészséget, tehetséget és kreativitást, mellyel a Sár, vér, levendula tucatnyi szerzője bír, sok nemzetközi hírű sikerszerző megirigyelhetné.
E rendhagyó, tematikus antológia
segítségével különleges időutazást tehetünk a kilencedik és a
tizenhetedik század között. Átélhetjük annak a harcosnak a vívódását,
akinek a törzse megölte Gellért püspököt. Megismerhetjük az ingatag,
részeges Vak Béla király feleségét, aki Aradon hatvannyolc magyar
nemesnek nyújtja át a mérges kelyhet. Együtt kereshetjük a Szentföldről
hazatérő, kiábrándult lovaggal János pap országát. A török által
ostromolt nagyváradi végvárban megtudhatjuk, miféle titkos fegyvert
agyalt ki és rejtett el költeményeiben Janus Pannonius. A crécyi
csatában pedig, mely a Monty Python legelborultabb pillanatait idézi,
úgy ronthatunk az ellenségre, hogy közben a hasunkat fogjuk a
nevetéstől.
Nem kétséges, hogy a Historium Kiadó Fiatal magyar prózaírók sorozatának első kötetét jegyző írók neveivel találkozni fogunk még a jövőben.
Forrás:
http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=3&Itemid=5
A video előzetes pedig itt látható: http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=50:a-sar-ver-levendula-elzetese&catid=6:videotar&Itemid=13
És végezetül egy szellemes, kellemes, építő jellegű vélemény/kritika a Penna Magazin honlapján, amelyet szerzőtársaim nevében is köszönök! (e vélemény megtalálható a www.moly.hu-n is):
http://tintbhu1.megacp.hu/penna/?p=1590
Íme, egy részlet, a lényegről:
Losonczy Attila: Tavaszból a télbe.
Kellemes olvasmány, a tökéletes nyitó sztori: nem szántja fel az agyat,
nem üli meg a gyomrot, de nagyon jó képei vannak, a történet is
kellemes, és mivel egy középkori témájú antológiáról van szó, ezért
nagyon jónak tartom, ahogy bemutatja az új földre betelepült nomád
magyarok életét, mindennapjait, szokásait, icipicit még a háborúba is
betekintést nyújt. Olyan érzésem volt, mintha az egész könyvet alapozta
volna meg: tudjuk, hogy hol vagyunk, milyen világban, milyen szokások és
szabályok földjén…– Mészáros Péter: Hét év, három nap. Igazi „fiús” történet, harcosok és sámánok világa, a régi hit és az új vallás (kereszténység) egyik első összeütközése, és egy sámán születése, akire majd egyszer nagy dolgok várnak. Mintha az első része lenne egy novellaciklusnak, mindenesetre szívesen olvasnám a folytatásait is. :)
– Szőllősi-Kovács Péter: Arany Atyácska könnyezik. Vata-féle pogánylázadás, a régi hit és a kereszténység véres összeütközése, Gellért püspök meggyilkolása… Kifejezetten erős téma, igazán történelmi is, de néhol úgy éreztem, a szerző vacillál, most mit is kéne írnia, szereplőinek mit is kéne tenniük… Ez a sutaság azonban mindig csak egy villanásnyi ideig van jelen, aztán szépen folytatódik tovább a történet, és sorjáznak az események. Tetszett.
– Horvát Gábor: Egy sáros kor alkonya. Ez az írás a kötet egyik kakukktojása. Nem novella, inkább egy hosszú monológ a keresztes háborúkról, a valódi „sötét és sáros” középkor életéről, mindennapjairól, fontosabb történéseiről. Számomra a könyv kétszer kezdődik el: egyszer az első három novellával, majd másodszor Horvát Gábor írásával, mely mintha egyfajta prológus lenne, és előrevetítené, hogy ezután már a kereszténység, egy újfajta középkor bemutatása kezdődik. Érdekes.
– Bányai Ilona: Fűben, fában. Falusi élet, parasztvilág, füvesasszony. Jól megírt novella, de a végét mintha hirtelen lecsapták volna. Tökéletesen érthető a csattanó, de nincs egyensúlyban azzal, amilyen hosszú az írás bevezető része. Megmosolyogtató pozitívum: az írónő mintha Urbánszki László női megfelelője lenne, számomra legalábbis kísértetiesen hasonlít a hangulata és a szóhasználata. Ha igazam van, az elsőkönyves Urbánszki büszke lehet magára! :)
– Baka L. Patrik: Hatvannyolc. Tömény történelem, igazi középkor. Könyves Kálmán, Vak Béla, Jelena királyné, véres aradi országgyűlés… Talán a jellemrajzai a legerősebbek, de úgy általában nagyon tudja, miről akar írni. Ennél a szerzőnél éreztem először, hogy ő regényre is képes lenne.
– Köcsky Rudolf: János pap országa. Szintén az egyik kedvencem, található benne sár, vér és levendula is bőséggel. Nem hosszú történet, de gyomorba vágnak a képei. Nem írok róla túl sokat, mert árulkodni nem szeretnék, de annyit elmondok, hogy Köcsky Rudolf volt a másik szerző, akinél éreztem, hogy regényre is képes lenne.
– Sárgai-Szabó Anna: A szekér. Egy ostoba, alkoholista cserépégető története, aki csak azért vette el a feleségét, mert hozományként járt vele egy szekér is – azon viszi a cserepeket Károly Róbert épülő visegrádi palotájába. Amúgy meg gyűlöli az asszonyt (ebben az apja is támogatja), mert nem bír neki gyereket szülni, és… ennél többet nem mondok! :) Kidolgozott történet, nagyszerű szóhasználat, ütős csattanó, jól kitalált szereplők. Tízből tízpontos novella.
– Sümegi Attila: Göröngyös utak. Egy elárvult testvérpár (Sebe és Bökény) története, akik favágásból élnek. Megszakadt a szívem ezen a novellán, annyira mocskosul és őszintén emberi. Kis híján bőgtem a végén. Még egy szerző, akiben ott éreztem akár egy regény lehetőségét is.
– Bukros Zsolt: A gyám. A szó legpozitívabb értelmében véve steril írás. Nem csapong, nem akad meg, nem sutáskodik, és a csattanója is nagyon rendben van. Egyetlen dolog nincs vele rendben: igaz, hogy a szerző még oda is írja, hogy ez 1350-ben játszódik, de én ezt nem vagyok hajlandó elhinni neki. Ez egy igazi rakottszoknyás-cilinderes-sétapálcás sztori az 1700-as évekből, ezzel pedig alaposan kilóg a kötetből, a középkor-témából. A sztori tehát ötcsillagos, csak épp nem középkori…
– Bökös Borbála: Janus öröksége. Képzeljük el, milyen is lenne, ha összekevernénk az Egri csillagokat A Da Vinci-kóddal: hát épp ilyen! Számomra a kötet egyik nagy meglepetése, melyhez ismét csak az a megérzésem társult, hogy én ezt egy vaskos regényben is szeretném elolvasni, persze tovább szőve a történetet. És ahogy az előszóban is olvashatjuk, tulajdonképpen itt ér véget az antológia, de…
– Pollák Gergő: Crécyi komédia. De itt mégis folytatódik, ezzel a hosszúra nyújtott bónuszdarabbal. Valós történelmi kor, valós történelmi esemény, és a jelek szerint a szerző tudja is, hogy miről ír. Egyes részei valóban a Monty Python stílusára hajaznak, lehet is rajtuk nevetni, de néhol nagyon el van nyújtva, és eléggé ellaposodik – aztán szerencsére visszatér a maga rendes kerékvágásába, és egy tisztességes lezárást ad a kötetnek, még úgy is, hogy véleményem szerint ez fogja a leginkább megosztani az olvasókat.
Végeredményben egy valóban minőségi könyvet olvashattam, mely gond nélkül elvarázsolt, elvitt a középkorba.
(Sebők Zsófia, forrás: moly.hu)
A könyv megrendelhető a www.bookline.hu-ról, jó olvasást hozzá!:)
2012. május 13., vasárnap
Passuthot a tankönyvekbe!
Passuth László Hétszer vágott mező c. kétkötetes regénye páratlan gyöngyszeme a történelmi múlttal foglalkozó irodalomnak. A több évtizeden átívelő, néhol szerteágazó, néhol DNS-molekulaként egymásba kapcsolódó cselekményszálak III. Béla halálakor kezdődnek, majd fiai, Imre és II. Endre uralkodásával folytatódnak, majd IV. Béla trónra lépésével fejeződnek be.
Az író páratlan felkészültséggel, a rá jellemző olvasmányossággal tárja elénk a XIII. sz. történéseinek összefüggéseit, hazai és nemzetközi vonatkozásban. Passuth tudományos pontossággal rámutat: Imre és Endre belharcai, ill. a bizánci trónviszályok, valamint a balkáni eretnek-mozgalom nem pusztán helyi probléma.
A "pillangó effektus" már ekkor is érvényesült. Minden egyes szó, ígéret, amely elhangzott, vagy leírtak - akár az Egyházi Államban, akár a német császár udvarában - hatással volt a keresztény világra Örményországtól Írországig. Bár akkoriban az internet még tervbe sem volt véve, az uralkodóházak és kancelláriák mégis tudtak egymás viselt dolgairól.
A regénynek így nincs is igazán központi alakja. Az első kötet eleje Béla király örökével foglalkozik, gyermekei (Imre, Endre és Margit) visszaemlékezései során elevenedik meg előttünk a nagy uralkodó. Ezzel párhuzamosak az író nemzetközi kitekintései, tekintve, hogy III. Béla Bizáncban nevelkedett, Mánuel császár túszaként, majd lehetséges örököseként. Tanúi lehetünk a görög udvar praktikáinak, izgalmas utazásban vehetünk részt az Outremerben, a hanyatló Jeruzsálemi Királyságban, amelynek fővárosa (Szaladin hódítása után) már "csak" Akkon.
Ezután újabb pillantás az itthoni helyzetre, a testvérharcra, majd II. Endre királlyá koronázására. Ettől kezdve, az uralkodásában és személyében is ellentmondásos (nevezhetnénk hangulatembernek) Endre válik fokozatosan főszereplővé.
Emellett persze Passuth kiemelten foglalkozik Endre nővérének, Margitnak kalandos sorsával, menekülését az erőszakosan létrehozott Latin Császárságból, majd Thesszalonikiből. Be is fejezem a tartalmi ismertetőt; a további részletek a történelemkönyvekből már ismertek.
Passuth nemcsak páratlan tudásanyaga, hanem gazdag nyelvezete, szóvirágai végett is megérdemelné az iskolai tankönyvekben való szereplést. A csaták és az egyéni, vagy közösségi tragédiák ecsetelése rendkívül megkapó, a problémák, amiket feszeget, örök érvényűek.
A Hétszer vágott mezőnek ott van a helye a könyvespolcon Az Esőisten siratja Mexikót, Gárdonyi Egri Csillagokja és Móra Aranykoporsója mellett.
Az író páratlan felkészültséggel, a rá jellemző olvasmányossággal tárja elénk a XIII. sz. történéseinek összefüggéseit, hazai és nemzetközi vonatkozásban. Passuth tudományos pontossággal rámutat: Imre és Endre belharcai, ill. a bizánci trónviszályok, valamint a balkáni eretnek-mozgalom nem pusztán helyi probléma.
A "pillangó effektus" már ekkor is érvényesült. Minden egyes szó, ígéret, amely elhangzott, vagy leírtak - akár az Egyházi Államban, akár a német császár udvarában - hatással volt a keresztény világra Örményországtól Írországig. Bár akkoriban az internet még tervbe sem volt véve, az uralkodóházak és kancelláriák mégis tudtak egymás viselt dolgairól.
A regénynek így nincs is igazán központi alakja. Az első kötet eleje Béla király örökével foglalkozik, gyermekei (Imre, Endre és Margit) visszaemlékezései során elevenedik meg előttünk a nagy uralkodó. Ezzel párhuzamosak az író nemzetközi kitekintései, tekintve, hogy III. Béla Bizáncban nevelkedett, Mánuel császár túszaként, majd lehetséges örököseként. Tanúi lehetünk a görög udvar praktikáinak, izgalmas utazásban vehetünk részt az Outremerben, a hanyatló Jeruzsálemi Királyságban, amelynek fővárosa (Szaladin hódítása után) már "csak" Akkon.
Ezután újabb pillantás az itthoni helyzetre, a testvérharcra, majd II. Endre királlyá koronázására. Ettől kezdve, az uralkodásában és személyében is ellentmondásos (nevezhetnénk hangulatembernek) Endre válik fokozatosan főszereplővé.
Emellett persze Passuth kiemelten foglalkozik Endre nővérének, Margitnak kalandos sorsával, menekülését az erőszakosan létrehozott Latin Császárságból, majd Thesszalonikiből. Be is fejezem a tartalmi ismertetőt; a további részletek a történelemkönyvekből már ismertek.
Passuth nemcsak páratlan tudásanyaga, hanem gazdag nyelvezete, szóvirágai végett is megérdemelné az iskolai tankönyvekben való szereplést. A csaták és az egyéni, vagy közösségi tragédiák ecsetelése rendkívül megkapó, a problémák, amiket feszeget, örök érvényűek.
A Hétszer vágott mezőnek ott van a helye a könyvespolcon Az Esőisten siratja Mexikót, Gárdonyi Egri Csillagokja és Móra Aranykoporsója mellett.
2012. március 6., kedd
Hiánypótló törekvések. A történelmi regény új hulláma
Sokszor elgondolkozom rajta, hogy Passuth László, Hegedüs Géza és Fehér Tibor után maradt űrt vajon ki fogja betölteni a magyar irodalmi életben?
Bár terjedelmes kötetek készülnek (l. Fonyódi Tibor munkái, vagy Bán Mór Hunyadi-sorozata; bizony, jó lenne végre nekiveselkedni!;)), mintha mégsem kapnák meg a kellő publicitást.
Ugyancsak e hiánypótló törekvés eredménye a nemrégiben elkészült A nyugat őrei c. ingyenesen letölthető novelláskötet, a dunaszerdahelyi Historium Kiadó gondozásában. A Kiadó jelmondata, egyben hitvallása: minőségi történelem.
Az olvasó szerencséjére az antológiában szereplő szerzők (Urbánszki László, Nagy Attila, Marcellus Mihály és Bíró Szabolcs) elsősorban minőségi irodalmat írnak, és csak másodsorban történelmet.
Rendhagyó módon a történetek zömének főszereplői az alacsony sorból származó, hétköznapi, "névtelen hősök" (kivétel Marcellus A tribunusa), ezáltal új szemszögből sikerült bemutatni a római kort és a középkort. A szereplők életszagú, hiteles ábrázolása, sorsuk drámaisága szívbe markoló, óhatatlanul is az aktuális közéleti (v)iszonyokat juttatta eszembe. A történetek olvaasmányosak, minden soruk önmagukért beszélnek. Még több ilyet!:)
A kötet megtalálható itt:
http://www.scribd.com/doc/83091438/Nyugat-%C5%91rei-antologia
Bár terjedelmes kötetek készülnek (l. Fonyódi Tibor munkái, vagy Bán Mór Hunyadi-sorozata; bizony, jó lenne végre nekiveselkedni!;)), mintha mégsem kapnák meg a kellő publicitást.
Ugyancsak e hiánypótló törekvés eredménye a nemrégiben elkészült A nyugat őrei c. ingyenesen letölthető novelláskötet, a dunaszerdahelyi Historium Kiadó gondozásában. A Kiadó jelmondata, egyben hitvallása: minőségi történelem.
Az olvasó szerencséjére az antológiában szereplő szerzők (Urbánszki László, Nagy Attila, Marcellus Mihály és Bíró Szabolcs) elsősorban minőségi irodalmat írnak, és csak másodsorban történelmet.
Rendhagyó módon a történetek zömének főszereplői az alacsony sorból származó, hétköznapi, "névtelen hősök" (kivétel Marcellus A tribunusa), ezáltal új szemszögből sikerült bemutatni a római kort és a középkort. A szereplők életszagú, hiteles ábrázolása, sorsuk drámaisága szívbe markoló, óhatatlanul is az aktuális közéleti (v)iszonyokat juttatta eszembe. A történetek olvaasmányosak, minden soruk önmagukért beszélnek. Még több ilyet!:)
A kötet megtalálható itt:
http://www.scribd.com/doc/83091438/Nyugat-%C5%91rei-antologia
2012. február 16., csütörtök
Mosolyszünet után. A szellemi erózióról
Egy hosszabb "téli álom" után jelentkezem újra. Olyan vizekre evezek most, amiket kerülni akartam, de az elmúlt év, és az elmúlt - lassan két hónap - eseményei miatt megtöröm a hallgatást.
Három dolog mindig is irritált: a közöny, a tudatlanság és a kettős mérce. Ez a három tényező sokszor egymásból fakad. Eredőjük viszont az a mesterségesen felgyorsított szellemi erózió, amely már lassan hét(!!!) évtizede felelős a "magyar ugarért".
Egyeseknek lassan már mindent szabad. Ők úgy gondolják minden relatív. Az értékek, az erkölcs is. Diktatúráról fröcsögnek, miközben titkosszolgálati módszerekkel próbálnak bemocskolni egy közjogi méltóságot. Nevezetesen a köztársasági elnökünket. A gyengébbek kedvéért elárulom, egy doktori disszertációt nem lehet csak úgy nyilvánosságra hozni. Az ugyanis szellemi termék a rá vonatkozó szerzői jogokkal. Kutatáshoz fel lehet használni, de annak is megvan a maga szabálya.
A vádaskodók tudatosan hazudnak, a kicsinyes tömegemberek emóciójára hatva. Akiket nem az igazság érdekel, hanem amit látni és hallani akarnak. Az ő csőlátásos szemükben Schmitt Pál már bűnös és az is marad.
Ők azok, akik szabadságjogokat követelnek, miközben sekélyes szabadosságuk kimerül az önmagukat ismétlő, ötlettelen átverő-showk oktalan bámulásában és egyéb pótcselekvésekben. Véletlenül sem gondolkoznak, mivel rettegnek a felelősségtől. Aki nincs velük, az csakis ellenük lehet. Ezt szajkózzák az őket kitermelő "liberálisok", akik valójában a legbigottabbak az egész Földön a folyamatos ellenség-kép keresésükkel. Ha nem az ő "univerzumukban" lebegsz, akkor minimum homofób, kirekesztő vagy.
Annak idején elérték, az állam és az egyház szétválasztását. Azóta is döngetik a mellüket, hogy ettől milyen fasza gyerekek!
Csókolom, és a kutatás-fejlesztést mikor tetszenek kivonni a piaci érdekek alól? És a kisebb országok belügyeibe meddig akarnak beleszólni? Miért akarnak még mindig íróasztalok és grafikonok fedezékében az Önök számára ismeretlen, lenézett, lesajnált népek és kultúrák sorsa felett dönteni? Mit? Hogyan...? Nem hallom, rossz a vonal!
(A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. Kérjük, ismételje meg a hívását később!)
Három dolog mindig is irritált: a közöny, a tudatlanság és a kettős mérce. Ez a három tényező sokszor egymásból fakad. Eredőjük viszont az a mesterségesen felgyorsított szellemi erózió, amely már lassan hét(!!!) évtizede felelős a "magyar ugarért".
Egyeseknek lassan már mindent szabad. Ők úgy gondolják minden relatív. Az értékek, az erkölcs is. Diktatúráról fröcsögnek, miközben titkosszolgálati módszerekkel próbálnak bemocskolni egy közjogi méltóságot. Nevezetesen a köztársasági elnökünket. A gyengébbek kedvéért elárulom, egy doktori disszertációt nem lehet csak úgy nyilvánosságra hozni. Az ugyanis szellemi termék a rá vonatkozó szerzői jogokkal. Kutatáshoz fel lehet használni, de annak is megvan a maga szabálya.
A vádaskodók tudatosan hazudnak, a kicsinyes tömegemberek emóciójára hatva. Akiket nem az igazság érdekel, hanem amit látni és hallani akarnak. Az ő csőlátásos szemükben Schmitt Pál már bűnös és az is marad.
Ők azok, akik szabadságjogokat követelnek, miközben sekélyes szabadosságuk kimerül az önmagukat ismétlő, ötlettelen átverő-showk oktalan bámulásában és egyéb pótcselekvésekben. Véletlenül sem gondolkoznak, mivel rettegnek a felelősségtől. Aki nincs velük, az csakis ellenük lehet. Ezt szajkózzák az őket kitermelő "liberálisok", akik valójában a legbigottabbak az egész Földön a folyamatos ellenség-kép keresésükkel. Ha nem az ő "univerzumukban" lebegsz, akkor minimum homofób, kirekesztő vagy.
Annak idején elérték, az állam és az egyház szétválasztását. Azóta is döngetik a mellüket, hogy ettől milyen fasza gyerekek!
Csókolom, és a kutatás-fejlesztést mikor tetszenek kivonni a piaci érdekek alól? És a kisebb országok belügyeibe meddig akarnak beleszólni? Miért akarnak még mindig íróasztalok és grafikonok fedezékében az Önök számára ismeretlen, lenézett, lesajnált népek és kultúrák sorsa felett dönteni? Mit? Hogyan...? Nem hallom, rossz a vonal!
(A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. Kérjük, ismételje meg a hívását később!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)