Nemrégiben akadtam rá a könyvtárban Juliet E. McKenna Einarinn legendája c. sorozatának első részére, a Veszélyes játszmára.
Livak, a szerencsejátékos tolvajnő kalandjait követhetjük nyomon, amint véleltlenül belesodródik Einarinn hatalmasságainak és mágusainak intrikáiba. A cselekmény két szálon fut, amelyet fejezetenként megszakítanak Einarinn történelmével, vallásával, föld-és vízrajzával kapcsolatos jegyzetek (természetesen fiktív krónikások tollából).
Einarinn világa igényesen, izgalmasan fölépített, az írónő stílusa olvasmányos, a műfaj a soft, és a high fantasy keveréke. A jellemábrázolás és a párbeszédek életszagúak, a karakterek szerethetőek, könnyű azonosulni velük.
Általában ódzkodom a vastag kötetes sorozatoktól, de Einarinn világa komolyan megfogott!:)
Ugyan még kb. a könyv felénél járok, de kíváncsi leszek a folytatásra is.
Mindenesetre sikerült elfeledtetnie velem Wayne Chapman Keleti széljéből eredő nyári csalódásomat, ill. Stephen R. Lawhead-tól A Sárkánykirály palotáját (ez utóbbi szintén egy sorozat első kötete, Lawhead első fantasy regénye, amely egyébként nem rossz, de még messze nem olyan kiforrott, mint a későbbi Pendragon-ciklus).
