Az egészséges életmódról

Valahányszor nagymama korú (ötven feletti) hölgyek beszélgetését hallom a buszon, vagy a villamoson, a téma általában a következő: ki milyen gyógyszert szed (ami egy vagyonba kerül, viszont tele van mellékhatással), kit mivel operáltak, vagy kit temettek el éppen. A megkeseredett arcokra és az élettől meggörnyedt hátakra van írva minden: beteg szülők ápolása, virgonc unokák nevelése, több háztartás vezetése egyszerre, plusz a megélhetési gondok.
/De a gyerekek szerencsére jól vannak. Ők külföldön(!!!) dolgoznak. Igaz, évente ha egyszer találkoznak, az már rekord. /
Vajon ki a felelős azért, hogy a társadalmunk beteg?
A politikusok? A munkaadók? Az orvosok? A gyógyszeripar? A dohánygyárak? A sörfőzdék? Netán maga a civilizációs lét alapból nem egészséges, sőt életidegen?
Eközben harsány kampányokat látunk-hallunk az egészséges életmódról. Ma már nemcsak külön ipar épült rá, de külön szubkultúra is kinőtte magát belőle. Életmódtáborok, fesztiválok, sport-és egészségnapok, fitness, wellness, Loch Ness, vitaminbár (bár nincs bevizsgálva)...
Aztán itt van az egészséges táplálkozás örök kérdése, vitái: reformkonyha, vegetarianizmus, léböjtkúra, fényevés... nem, nem nekünk a paleolit táplálkozás kell! (Mamutragu, zöldséges körettel, a gabonaféléket tessék elfelejteni!)
Még mit nem! A vegetáriánus életmódnál nem kéne háziállatot nevelni, a legelőket fel lehetne szántani, így megoldódna a világ élelmezésének gondja, különben is az állatok jogai...
Jó, jó, tudatos táplálkozás... (tudom, hogy eszem és nem harapok mellé!-éljen Besenyő Pista bá!:)), meg gyógynövénypatika, no de a mérgezett levegőt hogyan védjük ki?
A vitáknak se vége, se hossza... értelme sem sok. Van, aki pánikszerűen fogyasztja a színes bogyókat, közben edzőtermekben izzad, de tükörbe nézni nem mer, a buborékos ásványvíztől fél, mint a tűztől, a gyerekszülés szóba sem jöhet... közben értetlenül veszi tudomásul, nem kell se égnek, se földnek...
Nos, el kell ismerjem, Benkő Dániel mondta meg a frankót, miközben a TV-ben a reggeli tornagyakorlatait mutatta be: "Nem erőlködve! Szeretettel!"
Nem a gének döntik el a sorsunkat... hanem a hozzáállásunk a dolgok iránt.
Mindegy mennyit eszünk, mennyit mozgunk... ne görcsösen tegyük, hanem szeretettel... szeressük azt, amit csinálunk...

Az Ünnepi Könyvhét kapcsán Babitsról

Ismét túll vagyunk egy Ünnepi Könyvhéten, ahová megint nem jutottam el...
Könyv vásárlásra mostanság nem gondolhatok, már csak azért sem, mert otthon szűkös a férőhely, az elolvasatlan művekről nem is beszélve. Vannak még bőven hiányosságaim.
A hétvégi rossz idő lehetővé tette, hogy meghallgassuk Babitstól A gólyakalifát. Ingyen letölthető hangoskönyv formájában találtunk rá a feleségemmel a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Bodor Tibor olvasatában).
A gólyakalifa egy kettős, vagy inkább párhuzamos életet elmesélő, szürrealista történet, felváltva a két főhős, az úrifiú, Tábori Elemér, vagy az asztalosinas szemszögéből. A korabeli társadalom ellentétes pólusán áll e két személy: az egyiket köztisztelet veszi körül, a másiknak csak a lenézés jut (a társadalom többi tagja azért veti meg, mert tőlük ezt várják el, nem tanúsíthatnak együttérzést, mert ez esetben még ők is lesüllyednének az inas szintjére, aki a szolgák szolgája).
Két fontos tanulság a regényből:
1. Babits és kortársai hihetetlen nyelvezettel tudtak írni, ma ez keveseknek adatik meg.
2. Régen is aljasak voltak az emberek, akárcsak ma...

Az inasnak esélye sincs a boldogulásra, a társadalom, ahol él, felőrli az egyént. Tábori Elemérnek van egy fikarcnyi... vagy mégsem? Az ő reménye is csupán illúzió, mint az őt kísérő bizarr álmok? Ő is csupán foglya a társadalmának, s ha megpróbál a ráerőltetett szerepéből kilépni, azért keservesen fizetnie kell...?

Asszociációs játék: nyár

(Életszakaszok szerint)
Gyermekkor: napsütés, napocska, játszótér, strand, pancsolás, fagyi, vattacukor, palacsinta, lángos, úszógumi, vízipisztoly, együtt a család.
Kamaszkor: szünidő, távol az iskolától, haverok, buli, koncertek, Balaton, always coca-cola, sör, virsli, szex, pia, csajok, szalmonella...
Főiskolás-egyetemista évek: vizsgaidőszak, haverok, diákmeló, melódiák, meló-dráma, idény-munka, szedd-magad, edd-magad, Balaton, drágaság, "Régi csibészek nem ismernek engem meg..."
30 fölött: szünidő helyett szabadság, hosszú hétvége, nyári ügyelet, munkahelyi stressz, váltott műszak, túlóra, görög tengerpart, horvát tengerpart, előszezon, utószezon, eladott szakszervezeti üdülő, Balaton, Velencei-tó, horgászat, sült hal, elsózva...
40 fölött: a gyerek érettségije, pótfelvételije, már rég nem együtt a család, esküvő, temetés, válás, temetés, esküvő...
Gyümölcsszüret, fűnyírás, kertészkedés a víkendtelken, munkahelyi stressz, építkezés, felújítás, magas vérnyomás, hőguta, infarktus, nyárutálat, őszvárás...
50 és a halál között: korai nyugdíj, rokkant nyugdíj, unokák, sosincs együtt a család, gyerekek külföldön dolgoznak, unokák vagy nincsenek, vagy nem jönnek látogatóba, gyógyszerek, hőguta, szomjúság, vízhiány, unalom, keserűség, elidegenedés, magány, túlélés, korán jött tél...

Nincs fair play!

Az Eurovíziós Dalfesztivál lesz a következő, amit bojkottálok.
Wolf Kati az 5. helyről a 22.-re szorult vissza. Gyalázat! A "nyertes dal" (nem írom le, hogy kik az előadók, nem érdemlik meg) egy nyálas fércmű, tucattermék. Még SP, vagy Fluor gyengébb pillanatait sem éri el!
Azt a rágalomhadjáratot pedig nem is minősítem, amit Kati ellen folytattak az unatkozó, irígy firkászok. Ez lenne a híres sajtószabadság, amiért úgy kardoskodtok a Fészbúkon? Szánalmas!
A tehetségkutató műsorok is lassan lehúzhatják a rolót, mert már nem a tehetségről, hanem az üzletről szólnak.:(

Asszociációs játék: május

Mi jut eszedbe májusról?
Tavasz. Virágok. Anyák napja. Munka ünnepe. Felvonulás. Majális a ligetben. A ligetben minden zöld. Sör-virsli-mustár (és persze fehér kenyér). Céllövölde. Kirakodóvásár. Bóvlik (Made in China). Családi program. Zsivajgás. Napfény. Közelgő nyár. Érettségi. Felvételi. Remények, tervek, célok.
Sport a szabadban. Utazás. Kirándulás. Alkotókedv.

Wolf Kati az X-faktor!

Eljött az igazság pillanata: az idei Eurovíziós dalfesztiválon Wolf Kati képviseli Magyarországot. Ezek után egyértelmű, kiben van meg az X-faktor. Rúzsa Magdi után végre egy esélyes versenyzőnk van, aki több generációt képes megszólítani.
Felőlem hiába istenítik Janicsák Vecát, vagy Tolvaj Renit, ők azért hangban és előadásmódban messze elmaradnak Katitól. Csabát és Nikolaszt, a tucatsztárokat pedig elfelejthetjük... vastagon...
Hajrá Kati!

Gondolatok az online-irodalomról

A közelgő költészet napja juttatja eszembe: vajon most merre tart az irodalom? Évtizedek óta jósolgatják a Guttenberg-galaxis halálát, külföldön és hazánkban egyre elterjedtebb lesz a e-book, irodalmi portálok nyílnak végestelen végig a virtuális univerzumban... Ma már boldog-boldogtalan közzéteheti agyszüleményét (lásd jelen blog szerzőjét;)), vagy kommentelhet név és arc nélkül. Kezdő íróknak elsősorban a neten van lehetőség kiépíteniük az olvasóbázisukat. Vagy mégsem? Merthogy a virtuális irodalom már annyira felhígult? Mikor még csak a világirodalom nyomtatott gyöngyszemeivel ismerkedtem, már akkor volt egy olyan érzésem, hogy egy élet kevés hozzá, hogy megismerjünk minden értéket. A virtuális térben is számtalan, ha még nem is kiforrott, de ígéretes tehetség vitorlázik. Mi lesz a sorsuk? A műveik vajon túlélik majd alkotóikat? Bevallom, gyakran a szorongás fog el. Hiába vagyok rendszeres internet-felhasználó, számomra ez az egész misztikus dolog marad. Mi lesz majd, ha globálisan megszűnik az áramszolgáltatás, mondjuk a japán katasztrófához hasonló krízis miatt? Akkor hová mentjük a digitalizált értékeket? Ezek után újból megkérdezem: hová tart az irodalom? Vajon a mostani helyzethez mit szólna József Attila?

Pusztuló értékeink

A múlt hét csütörtökén a Petőfi Irodalmi Múzeumban jártam, a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületének (MIRE) közgyűlésén. Itt értesültem egyes, méltatlanul elfeledett emlékház még méltatlanabb helyzetéről...
Ugyanakkor van ok a reményre is: www.emlekhazak.hu
Itt megtalálhatók a fontosabb közérdekű kiállítóhelyeink, országszerte, térképpel. Tessék venni a fáradtságot, és egy-egyhosszú hétvégén útba ejteni őket! Vagy legalább is utánanézni az intézmény névadójának!;):)
Vasárnap a Margit-szigeten jártunk. Felújított, összefirkált Domonkos-rendi apácakolostor és omladozó Zenélőkút, és Szabadtéri Színpad. A Casino is siralmas állapotban van, akárcsak a teniszpályák.
Miért kellett ezt a csodálatos szigetet ellopni Óbudától és Angyalföldhöz csatolni???

Vers tőlem

ŐRANGYALOMHOZ (TEMPLOM A KÖDBEN)

Te vagy nékem

Az örök remény,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Kéklő szemed

Felhőtlen ég,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Szíved szívemnek

Harangja,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Lelked lelkemnek

Oltára,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Szenzáció! Megjelent az 50. Lidércfény AKF!

No, kérem tisztelettel!
Már régóta esedékes, hogy szót ejtsek arról a lelkes szentesi csapatról, akik már hosszú évek óta töretlenül járják a maguk útját a fantasztikus irodalom frontvonalain. Már csak azért is, mivel nekik köszönhetően másik identitásom, Cyrus Livingstone is életre kelt, nyomtatásban!;)
Elkészült hát az 50. szám, farsangi hangulattal!:)
Nem is szaporítom tovább a szót, a Lidérfény Amatőr Kulturális Folyóiratról bővebbet megtudhatsz itt:

www.v2.lidercfeny.hu

A japán szépirodalom gyönygszemei

Lassan több, mint két éve, hogy elolvastam Ibusze Maszudzsitól a Fekete esőt. Részben naplóregény, a nukleáris holokauszt borzalmairól, illetve a sugárfertőzött túlélők pokláról. Benne a legyőzöttek szégyenérzetével.
Ezután sorra felfedeztem a többi kincset: Takigucsi Jaszukihotól a Harakiri c. novelláskötetét, amely páratlan érzelmességgel mutatja be a szamurájok világát, krimiszerű fordulatokkal. Ugyancsak "Harakiri" címmel készült egy kiváló film Az egy kóbor szamuráj különös esetének hiteles történetéből.
Takesi Kitano Fiú c. kötete három novellát tartalmaz, a modern Japán nagyvárosi kamaszainak viszontagságait beszéli el. A történetek izgalmasak, a helyzetek néhol ismerősek saját kamaszkorunkból, a karakterekkel könnyen azonosulhat az olvasó. A sokoldalú színész-rendező ismét egy új arcát mutatja meg.
A tavalyi meghatározó olvasmányélményem Akutagava Rjónszuke A Hottoko-álarc és A vihar kapujában címen kiadott gyűjteményes kötetei. A tragikus sorsú novellista romantikus fűszerezésű, erős társadalomkritikával bíró, példabeszédszerű írásai helyenként mintha előrevetítenék azt a tragédiát, amely Maszudzsinál már kitörölhetetlen történelem.
Tegnap elérkeztem A szamuráj kertje végéhez. Szerzője a japán-kínai származású Gail Tsukiyama írónő.
Szintén egy naplóregény, szívhez szóló emberi sorsokkal illusztrálva a távol-keleti lélek sajátos mélységeit. Történet az összetartásról és az élet tiszteletéről. Hogyan becsüljük meg azt a kevéske jót is, amink van.
1937-38 között játszódik, Japán Kína elleni inváziójakor, mégis, az atmoszférája miatt Maszudzsi könyvének folytatásának érzem.
Hosszú idő után az első olyan regény, amelynél sajnáltam, hogy véget ért. Szomorúan búcsúztam a szereplőktől, ahogyan ők is egymástól.

Pótlólagos bejegyzés

Még a múlt hónapban olvastam Santorina Grey (Vőneki Zsuzsanna) Holdsarló c. regényét.
Igényesen megkomponált historical fantasy, már ha muszáj skatulyázni. A görög mondavilágba illesztett történet, a pre-minoszi időkben, héroszokkal, istenekkel, titánokkal, áskálódó papokkal és politikusokkal. Érdekes, izgalmas egyveleget kapunk a több szálon futó cselekménnyel és a krimi-elemekkel.
A tájleírást olvasva olyan érzésem volt, az írónőt egy korfui nyaralás ihlette.:) A helyszínek bemutatásakor ugyanis "átjön" a hellén szigetek sajátos bája, amely egy életre szóló élményt okoz, annak, aki ott járt.
Az ütközetek ábrázolása már-már mérnöki pontosságú, a főhősnő Thira, és ellenlábasa, Adméte rivalizálása találóan szellemesre sikeredett, életszagú női praktikákkal teli adok-kapok.;):)
A párbeszédek is olvasmányosak, egyedül a szereplők belső vívódásainál éreztem hiányosságot. Mintha a szerző nem találná a megfelelő szavakat, nem érződik át kellőképpen a lelki tusa, rövid, átvezető szálként funkcionálnak a történetmesélésben.
Az alapprobléma viszont örökzöld: a cselekmény fő helyszínén, Myrthos szigetén még mindig Kronoszt, a letaszított főtitánt imádják. Múltban élés, vágyódás az elveszett aranykor iránt ennek érdekében szó szerinti elszigetelődés a külvilágtól, amely viszont - kalózok és hajósok képében - kérlelhetetlenül betör eme mesterséges, valóságtagadó "aranyozott" korba.
Tradíció kontra fejlődés? Hol a határa a nyitottságnak? Örök kérdések.
Összességében egy szórakoztató, sok reménnyel kecsegtető mű a Holdsarló, rácáfol arra rágalomra, miszerint kis hazánkban nem születik vállalható fantasy.

Lakáskultúra(?!)

A címben említett magazint még a megboldogult nagyanyám vette rendszeresen a nyolcvanas években.
A lap ma is létezik, legalábbis az online változatát sikerült fellelnem. Hogy miről jutott újból eszembe?
A minap a Marina-parton sétálgattam este. Megcsodálhattam a legújabb építésű házakat, lakásokat. Mi a legjobb szó a környékre? Lakópark? Város a városban? Leginkább egy szappanopera díszleteként tudnám elképzelni.:)
Persze minden van az itt lakóknak, amitől "bennfentesnek" érezhetik magukat: a lépcsőházakban portaszolgálat, tágas, kertes udvarok, wellness, fitness, Loch Ness, amit csak akartok.:)
Lényeg a látszat!;)
A Neo-Bauhaus épületek viszont nem takarják a baljóslatú hidat, ami a Szúnyog-szigetre vezet. Hát, igen, az anakronizmus itt is jelen van! De a lényeg, hogy felépült a Prestige Tower!;):)
Van még egy hatalmas, üres telek a lakónegyed előtt, oda még bőven elférne egy új bevásárlóközpont! A Duna Plaza már uncsi, meg úgyis messze van!;)
A lakások bulizáshoz ideálisak, ha másra nem is (a konyha egy ficak a nappaliban, az erkély aránytalanul nagy, a fürdőszoba is, a hálónak is érdekes a kialakítása, ha az ajtó és az ablak elrendezését nézzük; ha beállítasz egy franciaágyat, mindjárt alig van hely).
Szóval, csak az jöjjön Marinára, aki ilyet szeret!;)

Szóljatok a köszörűsnek!

A múlt csütörtökön néztem meg Robert Rodriguez Machetéjét. A Vörösmarty Moziban csak 800 Ft a jegy,gondoltam, kihasználom az alkalmat, s csapok egy görbe estét.:)
A hely maga kissé lepukkant, de azért van egy sajátos atmoszférája. Munka után korán értem oda, gyorsan megvettem a jegyet, és a kezdésig hátralévő egy órát igyekeztem hasznosan tölteni /az új novellámat írogattam;)/.
Végül eljött a várva várt pillanat, kitárult a kisterem ajtaja, s beléphetett az esti film nézőközönsége. Én, egy személyben!:)
Ilyen sem volt még, hogy csak a kedvemért vetítsenek!:) Igazi házimozi élmény!:)
Rodriguez műve a hetvenes évek exploitaion filmjei előtti tisztelgés, vagy inkább azok paródiája. A rendező részben saját magának is fityiszt mutat, néhány jelenet ismerős a Desperadoból, vagy a Volt egyszer egy Mexikóból. De még Mad Max - sorozat is visszaköszön.
A főhős az ordasképű Danny Trejo, első főszerepében (végre!!). A felvonuló sztárparádé is ad némi nosztalgikus érzést: Don Johnson (mint rasszista seriff), Steven Seagal (mint drogbáró) és Robert de Niro (mint korrupt szenátor; lopott sárga taxival menekül!;)) mellett üde színfolt az új generáció (botrány)hősnői: Jessica Alba, Michelle Rodriguez és Lindsay Lohan mintha egy bizarr fashion-week modelljei lennének.:) Érdekességképpen harcos papot játszik Cheech Marin, aki sokáig Johnson partnere volt a Nash Bridgesben. A testőrt alakító Antal Nimród magyarul szól be Trejónak.:)
A látványvilág kissé szemcsés, ami szintén a múlt század nyolcvanas éveinak moihangulatát idézi.
A történet maga kiszámítható, a fordulatok is, de Rodriguez úgy tálalja a kliséket, hogy abból fergeteges morbid vicc lesz. A rendező maga sem vette komolyan a filmet, ahogyan a színészek többsége sem, mégis láthatóan jól érzik magukat a szerepükben.
Ajánlott a fekete humor kedvelőinek, lehetőleg rozzant klubmoziban (semmiképpen sem multiplexben!), tortilla és Scorpio Tequila társaságában!;):)

BUÉK 2011! Összefoglaló a tavalyi évről

Először is BUÉK minden kedves Olvasómnak! Remélem számotokra is jól kezdődött az év!

Az idei első bejegyzésemben egy rövid összefoglalót tartok az elmúlt év néhány (számomra) emlékezetes mozzanatáról, tematikusan:

TV: Megafrász, FIX-faktor
Tehetségkutató versenynek indult(ak). Az eredmény: újabb celebgyár, bulvárdömping, végül a szavazatok döntöttek, nem a tehetség. Ennyi. Számomra az év énekesnője Wolf Kati, akárki akármit mond. Ő volt a legtehetségesebb, leginkább színpadra termett, és punktum. Született díva.
Az X-faktor nekem a tavalyi év csalódása. Idén már bojkottálom.

Film: A feláldozhatók (The Expendables)
Stallone nosztalgikus hangulatú akciómozijában megmutatja a fiatal pöcsöknek, hogy öregember nem vénember! Nem volt különösebb elvárásom a filmtől, viszont jól szórakoztam. A parádés szereplőgárda nem vált hátrányára, mivel mindenki kellőképpen szóhoz (vagy inkább pofonhoz) jutott. :)

Kiállítás
Az ARC-ról még ősszel írtam, de meg kell még említenem a ROHAM Galériát, a maga neo-cyber-avangarde feelingjével és a felejthetetlen atmoszférájú pécsi Csontváry-gyűjteményt. Ez utóbbi kihagyhatatlan!

Irodalom
Tavaly szerencsém volt megismerkedni a magyar sci-fi és fantasy prominens személyiségeivel.
Érdekes, hangulatos beszélgetéseken vehettem részt, irodalmi műhelyeket ismerhettem meg közelebbről.
(Róluk részletesebben írok majd a közeljövőben.)

Nos, egyelőre ennyit dióhéjban 2010-ről. Nem tettem ugyan újévi fogadalmat, de elhatároztam, idén rendszeresebben fogom frissíteni a blogot, minél több érdekességgel.