Ismét túll vagyunk egy Ünnepi Könyvhéten, ahová megint nem jutottam el...
Könyv vásárlásra mostanság nem gondolhatok, már csak azért sem, mert otthon szűkös a férőhely, az elolvasatlan művekről nem is beszélve. Vannak még bőven hiányosságaim.
A hétvégi rossz idő lehetővé tette, hogy meghallgassuk Babitstól A gólyakalifát. Ingyen letölthető hangoskönyv formájában találtunk rá a feleségemmel a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Bodor Tibor olvasatában).
A gólyakalifa egy kettős, vagy inkább párhuzamos életet elmesélő, szürrealista történet, felváltva a két főhős, az úrifiú, Tábori Elemér, vagy az asztalosinas szemszögéből. A korabeli társadalom ellentétes pólusán áll e két személy: az egyiket köztisztelet veszi körül, a másiknak csak a lenézés jut (a társadalom többi tagja azért veti meg, mert tőlük ezt várják el, nem tanúsíthatnak együttérzést, mert ez esetben még ők is lesüllyednének az inas szintjére, aki a szolgák szolgája).
Két fontos tanulság a regényből:
1. Babits és kortársai hihetetlen nyelvezettel tudtak írni, ma ez keveseknek adatik meg.
2. Régen is aljasak voltak az emberek, akárcsak ma...
Az inasnak esélye sincs a boldogulásra, a társadalom, ahol él, felőrli az egyént. Tábori Elemérnek van egy fikarcnyi... vagy mégsem? Az ő reménye is csupán illúzió, mint az őt kísérő bizarr álmok? Ő is csupán foglya a társadalmának, s ha megpróbál a ráerőltetett szerepéből kilépni, azért keservesen fizetnie kell...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése