Asszociációs játék: május

Mi jut eszedbe májusról?
Tavasz. Virágok. Anyák napja. Munka ünnepe. Felvonulás. Majális a ligetben. A ligetben minden zöld. Sör-virsli-mustár (és persze fehér kenyér). Céllövölde. Kirakodóvásár. Bóvlik (Made in China). Családi program. Zsivajgás. Napfény. Közelgő nyár. Érettségi. Felvételi. Remények, tervek, célok.
Sport a szabadban. Utazás. Kirándulás. Alkotókedv.

Wolf Kati az X-faktor!

Eljött az igazság pillanata: az idei Eurovíziós dalfesztiválon Wolf Kati képviseli Magyarországot. Ezek után egyértelmű, kiben van meg az X-faktor. Rúzsa Magdi után végre egy esélyes versenyzőnk van, aki több generációt képes megszólítani.
Felőlem hiába istenítik Janicsák Vecát, vagy Tolvaj Renit, ők azért hangban és előadásmódban messze elmaradnak Katitól. Csabát és Nikolaszt, a tucatsztárokat pedig elfelejthetjük... vastagon...
Hajrá Kati!

Gondolatok az online-irodalomról

A közelgő költészet napja juttatja eszembe: vajon most merre tart az irodalom? Évtizedek óta jósolgatják a Guttenberg-galaxis halálát, külföldön és hazánkban egyre elterjedtebb lesz a e-book, irodalmi portálok nyílnak végestelen végig a virtuális univerzumban... Ma már boldog-boldogtalan közzéteheti agyszüleményét (lásd jelen blog szerzőjét;)), vagy kommentelhet név és arc nélkül. Kezdő íróknak elsősorban a neten van lehetőség kiépíteniük az olvasóbázisukat. Vagy mégsem? Merthogy a virtuális irodalom már annyira felhígult? Mikor még csak a világirodalom nyomtatott gyöngyszemeivel ismerkedtem, már akkor volt egy olyan érzésem, hogy egy élet kevés hozzá, hogy megismerjünk minden értéket. A virtuális térben is számtalan, ha még nem is kiforrott, de ígéretes tehetség vitorlázik. Mi lesz a sorsuk? A műveik vajon túlélik majd alkotóikat? Bevallom, gyakran a szorongás fog el. Hiába vagyok rendszeres internet-felhasználó, számomra ez az egész misztikus dolog marad. Mi lesz majd, ha globálisan megszűnik az áramszolgáltatás, mondjuk a japán katasztrófához hasonló krízis miatt? Akkor hová mentjük a digitalizált értékeket? Ezek után újból megkérdezem: hová tart az irodalom? Vajon a mostani helyzethez mit szólna József Attila?

Pusztuló értékeink

A múlt hét csütörtökén a Petőfi Irodalmi Múzeumban jártam, a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületének (MIRE) közgyűlésén. Itt értesültem egyes, méltatlanul elfeledett emlékház még méltatlanabb helyzetéről...
Ugyanakkor van ok a reményre is: www.emlekhazak.hu
Itt megtalálhatók a fontosabb közérdekű kiállítóhelyeink, országszerte, térképpel. Tessék venni a fáradtságot, és egy-egyhosszú hétvégén útba ejteni őket! Vagy legalább is utánanézni az intézmény névadójának!;):)
Vasárnap a Margit-szigeten jártunk. Felújított, összefirkált Domonkos-rendi apácakolostor és omladozó Zenélőkút, és Szabadtéri Színpad. A Casino is siralmas állapotban van, akárcsak a teniszpályák.
Miért kellett ezt a csodálatos szigetet ellopni Óbudától és Angyalföldhöz csatolni???

Vers tőlem

ŐRANGYALOMHOZ (TEMPLOM A KÖDBEN)

Te vagy nékem

Az örök remény,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Kéklő szemed

Felhőtlen ég,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Szíved szívemnek

Harangja,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Lelked lelkemnek

Oltára,

Templom a ködben.

Templom a ködben.

Szenzáció! Megjelent az 50. Lidércfény AKF!

No, kérem tisztelettel!
Már régóta esedékes, hogy szót ejtsek arról a lelkes szentesi csapatról, akik már hosszú évek óta töretlenül járják a maguk útját a fantasztikus irodalom frontvonalain. Már csak azért is, mivel nekik köszönhetően másik identitásom, Cyrus Livingstone is életre kelt, nyomtatásban!;)
Elkészült hát az 50. szám, farsangi hangulattal!:)
Nem is szaporítom tovább a szót, a Lidérfény Amatőr Kulturális Folyóiratról bővebbet megtudhatsz itt:

www.v2.lidercfeny.hu

A japán szépirodalom gyönygszemei

Lassan több, mint két éve, hogy elolvastam Ibusze Maszudzsitól a Fekete esőt. Részben naplóregény, a nukleáris holokauszt borzalmairól, illetve a sugárfertőzött túlélők pokláról. Benne a legyőzöttek szégyenérzetével.
Ezután sorra felfedeztem a többi kincset: Takigucsi Jaszukihotól a Harakiri c. novelláskötetét, amely páratlan érzelmességgel mutatja be a szamurájok világát, krimiszerű fordulatokkal. Ugyancsak "Harakiri" címmel készült egy kiváló film Az egy kóbor szamuráj különös esetének hiteles történetéből.
Takesi Kitano Fiú c. kötete három novellát tartalmaz, a modern Japán nagyvárosi kamaszainak viszontagságait beszéli el. A történetek izgalmasak, a helyzetek néhol ismerősek saját kamaszkorunkból, a karakterekkel könnyen azonosulhat az olvasó. A sokoldalú színész-rendező ismét egy új arcát mutatja meg.
A tavalyi meghatározó olvasmányélményem Akutagava Rjónszuke A Hottoko-álarc és A vihar kapujában címen kiadott gyűjteményes kötetei. A tragikus sorsú novellista romantikus fűszerezésű, erős társadalomkritikával bíró, példabeszédszerű írásai helyenként mintha előrevetítenék azt a tragédiát, amely Maszudzsinál már kitörölhetetlen történelem.
Tegnap elérkeztem A szamuráj kertje végéhez. Szerzője a japán-kínai származású Gail Tsukiyama írónő.
Szintén egy naplóregény, szívhez szóló emberi sorsokkal illusztrálva a távol-keleti lélek sajátos mélységeit. Történet az összetartásról és az élet tiszteletéről. Hogyan becsüljük meg azt a kevéske jót is, amink van.
1937-38 között játszódik, Japán Kína elleni inváziójakor, mégis, az atmoszférája miatt Maszudzsi könyvének folytatásának érzem.
Hosszú idő után az első olyan regény, amelynél sajnáltam, hogy véget ért. Szomorúan búcsúztam a szereplőktől, ahogyan ők is egymástól.