Íme, a kötet fülszövege:
Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból.
A kötet szerzői hivatalosan amatőrök,
hiszen nem mutatkoztak még be önálló könyvvel, nem köszönnek ránk
óriásplakátokról, és nem hangos tőlük a sajtó. Az olvasó azonban mégis
meglepődhet, méghozzá okkal: azt a lendületet, frissességet,
íráskészséget, tehetséget és kreativitást, mellyel a Sár, vér, levendula tucatnyi szerzője bír, sok nemzetközi hírű sikerszerző megirigyelhetné.
E rendhagyó, tematikus antológia
segítségével különleges időutazást tehetünk a kilencedik és a
tizenhetedik század között. Átélhetjük annak a harcosnak a vívódását,
akinek a törzse megölte Gellért püspököt. Megismerhetjük az ingatag,
részeges Vak Béla király feleségét, aki Aradon hatvannyolc magyar
nemesnek nyújtja át a mérges kelyhet. Együtt kereshetjük a Szentföldről
hazatérő, kiábrándult lovaggal János pap országát. A török által
ostromolt nagyváradi végvárban megtudhatjuk, miféle titkos fegyvert
agyalt ki és rejtett el költeményeiben Janus Pannonius. A crécyi
csatában pedig, mely a Monty Python legelborultabb pillanatait idézi,
úgy ronthatunk az ellenségre, hogy közben a hasunkat fogjuk a
nevetéstől.
Nem kétséges, hogy a Historium Kiadó Fiatal magyar prózaírók sorozatának első kötetét jegyző írók neveivel találkozni fogunk még a jövőben.
Forrás:
http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=3&Itemid=5
A video előzetes pedig itt látható: http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=50:a-sar-ver-levendula-elzetese&catid=6:videotar&Itemid=13
És végezetül egy szellemes, kellemes, építő jellegű vélemény/kritika a Penna Magazin honlapján, amelyet szerzőtársaim nevében is köszönök! (e vélemény megtalálható a www.moly.hu-n is):
http://tintbhu1.megacp.hu/penna/?p=1590
Íme, egy részlet, a lényegről:
Losonczy Attila: Tavaszból a télbe.
Kellemes olvasmány, a tökéletes nyitó sztori: nem szántja fel az agyat,
nem üli meg a gyomrot, de nagyon jó képei vannak, a történet is
kellemes, és mivel egy középkori témájú antológiáról van szó, ezért
nagyon jónak tartom, ahogy bemutatja az új földre betelepült nomád
magyarok életét, mindennapjait, szokásait, icipicit még a háborúba is
betekintést nyújt. Olyan érzésem volt, mintha az egész könyvet alapozta
volna meg: tudjuk, hogy hol vagyunk, milyen világban, milyen szokások és
szabályok földjén…– Mészáros Péter: Hét év, három nap. Igazi „fiús” történet, harcosok és sámánok világa, a régi hit és az új vallás (kereszténység) egyik első összeütközése, és egy sámán születése, akire majd egyszer nagy dolgok várnak. Mintha az első része lenne egy novellaciklusnak, mindenesetre szívesen olvasnám a folytatásait is. :)
– Szőllősi-Kovács Péter: Arany Atyácska könnyezik. Vata-féle pogánylázadás, a régi hit és a kereszténység véres összeütközése, Gellért püspök meggyilkolása… Kifejezetten erős téma, igazán történelmi is, de néhol úgy éreztem, a szerző vacillál, most mit is kéne írnia, szereplőinek mit is kéne tenniük… Ez a sutaság azonban mindig csak egy villanásnyi ideig van jelen, aztán szépen folytatódik tovább a történet, és sorjáznak az események. Tetszett.
– Horvát Gábor: Egy sáros kor alkonya. Ez az írás a kötet egyik kakukktojása. Nem novella, inkább egy hosszú monológ a keresztes háborúkról, a valódi „sötét és sáros” középkor életéről, mindennapjairól, fontosabb történéseiről. Számomra a könyv kétszer kezdődik el: egyszer az első három novellával, majd másodszor Horvát Gábor írásával, mely mintha egyfajta prológus lenne, és előrevetítené, hogy ezután már a kereszténység, egy újfajta középkor bemutatása kezdődik. Érdekes.
– Bányai Ilona: Fűben, fában. Falusi élet, parasztvilág, füvesasszony. Jól megírt novella, de a végét mintha hirtelen lecsapták volna. Tökéletesen érthető a csattanó, de nincs egyensúlyban azzal, amilyen hosszú az írás bevezető része. Megmosolyogtató pozitívum: az írónő mintha Urbánszki László női megfelelője lenne, számomra legalábbis kísértetiesen hasonlít a hangulata és a szóhasználata. Ha igazam van, az elsőkönyves Urbánszki büszke lehet magára! :)
– Baka L. Patrik: Hatvannyolc. Tömény történelem, igazi középkor. Könyves Kálmán, Vak Béla, Jelena királyné, véres aradi országgyűlés… Talán a jellemrajzai a legerősebbek, de úgy általában nagyon tudja, miről akar írni. Ennél a szerzőnél éreztem először, hogy ő regényre is képes lenne.
– Köcsky Rudolf: János pap országa. Szintén az egyik kedvencem, található benne sár, vér és levendula is bőséggel. Nem hosszú történet, de gyomorba vágnak a képei. Nem írok róla túl sokat, mert árulkodni nem szeretnék, de annyit elmondok, hogy Köcsky Rudolf volt a másik szerző, akinél éreztem, hogy regényre is képes lenne.
– Sárgai-Szabó Anna: A szekér. Egy ostoba, alkoholista cserépégető története, aki csak azért vette el a feleségét, mert hozományként járt vele egy szekér is – azon viszi a cserepeket Károly Róbert épülő visegrádi palotájába. Amúgy meg gyűlöli az asszonyt (ebben az apja is támogatja), mert nem bír neki gyereket szülni, és… ennél többet nem mondok! :) Kidolgozott történet, nagyszerű szóhasználat, ütős csattanó, jól kitalált szereplők. Tízből tízpontos novella.
– Sümegi Attila: Göröngyös utak. Egy elárvult testvérpár (Sebe és Bökény) története, akik favágásból élnek. Megszakadt a szívem ezen a novellán, annyira mocskosul és őszintén emberi. Kis híján bőgtem a végén. Még egy szerző, akiben ott éreztem akár egy regény lehetőségét is.
– Bukros Zsolt: A gyám. A szó legpozitívabb értelmében véve steril írás. Nem csapong, nem akad meg, nem sutáskodik, és a csattanója is nagyon rendben van. Egyetlen dolog nincs vele rendben: igaz, hogy a szerző még oda is írja, hogy ez 1350-ben játszódik, de én ezt nem vagyok hajlandó elhinni neki. Ez egy igazi rakottszoknyás-cilinderes-sétapálcás sztori az 1700-as évekből, ezzel pedig alaposan kilóg a kötetből, a középkor-témából. A sztori tehát ötcsillagos, csak épp nem középkori…
– Bökös Borbála: Janus öröksége. Képzeljük el, milyen is lenne, ha összekevernénk az Egri csillagokat A Da Vinci-kóddal: hát épp ilyen! Számomra a kötet egyik nagy meglepetése, melyhez ismét csak az a megérzésem társult, hogy én ezt egy vaskos regényben is szeretném elolvasni, persze tovább szőve a történetet. És ahogy az előszóban is olvashatjuk, tulajdonképpen itt ér véget az antológia, de…
– Pollák Gergő: Crécyi komédia. De itt mégis folytatódik, ezzel a hosszúra nyújtott bónuszdarabbal. Valós történelmi kor, valós történelmi esemény, és a jelek szerint a szerző tudja is, hogy miről ír. Egyes részei valóban a Monty Python stílusára hajaznak, lehet is rajtuk nevetni, de néhol nagyon el van nyújtva, és eléggé ellaposodik – aztán szerencsére visszatér a maga rendes kerékvágásába, és egy tisztességes lezárást ad a kötetnek, még úgy is, hogy véleményem szerint ez fogja a leginkább megosztani az olvasókat.
Végeredményben egy valóban minőségi könyvet olvashattam, mely gond nélkül elvarázsolt, elvitt a középkorba.
(Sebők Zsófia, forrás: moly.hu)
A könyv megrendelhető a www.bookline.hu-ról, jó olvasást hozzá!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése