Április 9-én jelent meg a Historium Kiadó gondozásában a
Sár, vér, levendula antológia, amely a középkor egy-egy történelmi eseményét, vagy "szürke" hétköznapjait dolgozza fel. Szerzőként a
Tavaszból a télbe c. elbeszélésemmel szerepelhettem benne.
Íme, a kötet fülszövege:
Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból.
A kötet szerzői hivatalosan amatőrök,
hiszen nem mutatkoztak még be önálló könyvvel, nem köszönnek ránk
óriásplakátokról, és nem hangos tőlük a sajtó. Az olvasó azonban mégis
meglepődhet, méghozzá okkal: azt a lendületet, frissességet,
íráskészséget, tehetséget és kreativitást, mellyel a Sár, vér, levendula tucatnyi szerzője bír, sok nemzetközi hírű sikerszerző megirigyelhetné.
E rendhagyó, tematikus antológia
segítségével különleges időutazást tehetünk a kilencedik és a
tizenhetedik század között. Átélhetjük annak a harcosnak a vívódását,
akinek a törzse megölte Gellért püspököt. Megismerhetjük az ingatag,
részeges Vak Béla király feleségét, aki Aradon hatvannyolc magyar
nemesnek nyújtja át a mérges kelyhet. Együtt kereshetjük a Szentföldről
hazatérő, kiábrándult lovaggal János pap országát. A török által
ostromolt nagyváradi végvárban megtudhatjuk, miféle titkos fegyvert
agyalt ki és rejtett el költeményeiben Janus Pannonius. A crécyi
csatában pedig, mely a Monty Python legelborultabb pillanatait idézi,
úgy ronthatunk az ellenségre, hogy közben a hasunkat fogjuk a
nevetéstől.
Nem kétséges, hogy a Historium Kiadó Fiatal magyar prózaírók sorozatának első kötetét jegyző írók neveivel találkozni fogunk még a jövőben.
Forrás:
http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=3&Itemid=5
A video előzetes pedig itt látható: http://www.historiumkiado.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=50:a-sar-ver-levendula-elzetese&catid=6:videotar&Itemid=13
És végezetül egy szellemes, kellemes, építő jellegű vélemény/kritika a Penna Magazin honlapján, amelyet szerzőtársaim nevében is köszönök! (e vélemény megtalálható a www.moly.hu-n is):
http://tintbhu1.megacp.hu/penna/?p=1590
Íme, egy részlet, a lényegről:
Losonczy Attila: Tavaszból a télbe.
Kellemes olvasmány, a tökéletes nyitó sztori: nem szántja fel az agyat,
nem üli meg a gyomrot, de nagyon jó képei vannak, a történet is
kellemes, és mivel egy középkori témájú antológiáról van szó, ezért
nagyon jónak tartom, ahogy bemutatja az új földre betelepült nomád
magyarok életét, mindennapjait, szokásait, icipicit még a háborúba is
betekintést nyújt. Olyan érzésem volt, mintha az egész könyvet alapozta
volna meg: tudjuk, hogy hol vagyunk, milyen világban, milyen szokások és
szabályok földjén…
– Mészáros Péter: Hét év, három nap. Igazi „fiús” történet, harcosok
és sámánok világa, a régi hit és az új vallás (kereszténység) egyik első
összeütközése, és egy sámán születése, akire majd egyszer nagy dolgok
várnak. Mintha az első része lenne egy novellaciklusnak, mindenesetre
szívesen olvasnám a folytatásait is. :)
– Szőllősi-Kovács Péter: Arany Atyácska könnyezik. Vata-féle
pogánylázadás, a régi hit és a kereszténység véres összeütközése,
Gellért püspök meggyilkolása… Kifejezetten erős téma, igazán történelmi
is, de néhol úgy éreztem, a szerző vacillál, most mit is kéne írnia,
szereplőinek mit is kéne tenniük… Ez a sutaság azonban mindig csak egy
villanásnyi ideig van jelen, aztán szépen folytatódik tovább a történet,
és sorjáznak az események. Tetszett.
– Horvát Gábor: Egy sáros kor alkonya. Ez az írás a kötet egyik
kakukktojása. Nem novella, inkább egy hosszú monológ a keresztes
háborúkról, a valódi „sötét és sáros” középkor életéről,
mindennapjairól, fontosabb történéseiről. Számomra a könyv kétszer
kezdődik el: egyszer az első három novellával, majd másodszor Horvát
Gábor írásával, mely mintha egyfajta prológus lenne, és előrevetítené,
hogy ezután már a kereszténység, egy újfajta középkor bemutatása
kezdődik. Érdekes.
– Bányai Ilona: Fűben, fában. Falusi élet, parasztvilág,
füvesasszony. Jól megírt novella, de a végét mintha hirtelen lecsapták
volna. Tökéletesen érthető a csattanó, de nincs egyensúlyban azzal,
amilyen hosszú az írás bevezető része. Megmosolyogtató pozitívum: az
írónő mintha Urbánszki László női megfelelője lenne, számomra legalábbis
kísértetiesen hasonlít a hangulata és a szóhasználata. Ha igazam van,
az elsőkönyves Urbánszki büszke lehet magára! :)
– Baka L. Patrik: Hatvannyolc. Tömény történelem, igazi középkor.
Könyves Kálmán, Vak Béla, Jelena királyné, véres aradi országgyűlés…
Talán a jellemrajzai a legerősebbek, de úgy általában nagyon tudja,
miről akar írni. Ennél a szerzőnél éreztem először, hogy ő regényre is
képes lenne.
– Köcsky Rudolf: János pap országa. Szintén az egyik kedvencem,
található benne sár, vér és levendula is bőséggel. Nem hosszú történet,
de gyomorba vágnak a képei. Nem írok róla túl sokat, mert árulkodni nem
szeretnék, de annyit elmondok, hogy Köcsky Rudolf volt a másik szerző,
akinél éreztem, hogy regényre is képes lenne.
– Sárgai-Szabó Anna: A szekér. Egy ostoba, alkoholista cserépégető
története, aki csak azért vette el a feleségét, mert hozományként járt
vele egy szekér is – azon viszi a cserepeket Károly Róbert épülő
visegrádi palotájába. Amúgy meg gyűlöli az asszonyt (ebben az apja is
támogatja), mert nem bír neki gyereket szülni, és… ennél többet nem
mondok! :) Kidolgozott történet, nagyszerű szóhasználat, ütős csattanó,
jól kitalált szereplők. Tízből tízpontos novella.
– Sümegi Attila: Göröngyös utak. Egy elárvult testvérpár (Sebe és
Bökény) története, akik favágásból élnek. Megszakadt a szívem ezen a
novellán, annyira mocskosul és őszintén emberi. Kis híján bőgtem a
végén. Még egy szerző, akiben ott éreztem akár egy regény lehetőségét
is.
– Bukros Zsolt: A gyám. A szó legpozitívabb értelmében véve steril
írás. Nem csapong, nem akad meg, nem sutáskodik, és a csattanója is
nagyon rendben van. Egyetlen dolog nincs vele rendben: igaz, hogy a
szerző még oda is írja, hogy ez 1350-ben játszódik, de én ezt nem vagyok
hajlandó elhinni neki. Ez egy igazi
rakottszoknyás-cilinderes-sétapálcás sztori az 1700-as évekből, ezzel
pedig alaposan kilóg a kötetből, a középkor-témából. A sztori tehát
ötcsillagos, csak épp nem középkori…
– Bökös Borbála: Janus öröksége. Képzeljük el, milyen is lenne, ha
összekevernénk az Egri csillagokat A Da Vinci-kóddal: hát épp ilyen!
Számomra a kötet egyik nagy meglepetése, melyhez ismét csak az a
megérzésem társult, hogy én ezt egy vaskos regényben is szeretném
elolvasni, persze tovább szőve a történetet. És ahogy az előszóban is
olvashatjuk, tulajdonképpen itt ér véget az antológia, de…
– Pollák Gergő: Crécyi komédia. De itt mégis folytatódik, ezzel a
hosszúra nyújtott bónuszdarabbal. Valós történelmi kor, valós történelmi
esemény, és a jelek szerint a szerző tudja is, hogy miről ír. Egyes
részei valóban a Monty Python stílusára hajaznak, lehet is rajtuk
nevetni, de néhol nagyon el van nyújtva, és eléggé ellaposodik – aztán
szerencsére visszatér a maga rendes kerékvágásába, és egy tisztességes
lezárást ad a kötetnek, még úgy is, hogy véleményem szerint ez fogja a
leginkább megosztani az olvasókat.
Végeredményben egy valóban minőségi könyvet olvashattam, mely gond nélkül elvarázsolt, elvitt a középkorba.
(Sebők Zsófia, forrás: moly.hu)
A könyv megrendelhető a www.bookline.hu-ról, jó olvasást hozzá!:)